Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: A trianoni béke hatása Nógrád megyében

Hírlapban közzétett felhívás, mely szerint: „Magyarország megszállott területeiről Balassagyarmatra menekültek még ma is nélkülözzük ügyeinket intéző hatóságunk támogatásait, ami kétszeresen súlyt bennünket, elsősorban az anyagiak, másodsorban családjaink hajléktalan volta miatt..." Hamarosan Nógrád vármegyében is létrehozták az Országos Menekültügyi Hivatal helyi fiókját (1923. január 31-ig működött) és a Menekülteket Védő Szövetség képviseletét. Salgótarjánban Erdélyi Társaság alapítását tervezték a menekültekből. Annak ellenére, hogy a vármegyei törvényhatósági bizottság a 9241/1922. számú közgyűlési határozatával megszüntette az erdélyi menekültek segélyalapját, a probléma továbbra sem oldódott meg. A Munka 1923 októberétől több számában is közzéteszi a következő kérelmet: „Petrozsényből 2 gyermekkel menekült özvegy asszony nagy nyomorban van. Szalmán fekve, takaró nélkül, rongyokba öltözve dolgozgat az anya, de a hideg ellen védekezni nincs módjában. Ócska takarót, ruhadarabot, vagy pénzt a szerkesztőség hírlapilag nyugtáz és illetékes helyre juttat."

1 Nem sokkal később közli is az adományokat, hozzáfűzve, hogy több, hasonló sorsú család is részesedett belőlük. Balassagyarmaton pedig 1922 nyarán miniszteri bizottság vizsgálta a vagonlakók elhelyezésének lehetőségét, s a kislakásépítés ilyen célú folytatására segítséget igért. Szerencsésebbek voltak azok, akik be tudtak kerülni a vármegyei adminisztrációba, akár szakképzettségüknél alacsonyabb státusba is. Ezek száma nem elhanyagolható, hisz a törvényhatósági bizottság külön határozatban mondja ki, hogy „...mindazon menekült vármegyei tisztviselők, akik Nógrádvármegye törvényhatóságának a rendes állományba tartozó megyei tisztviselői (segéd és kezelő személyzeti) állások valamelyikére történt beosztás (helyettesítés) útján nyertek elhelyezést, fentebb hivatkozott határozatában megjelölt rendkívüli segélyezésben ugyanoly feltételek és módozatok mellett részesítendők, mint ahogy azt a bizottság megválasztott (kinevezett) alkalmazottaira nézve megjelölt határozatában előírta." Ezen túl név szerint is intézkedik négy szolgabírónak beosztott menekült tisztviselő segélyezéséről.

13 A vármegye elcsatolt területén korábban szolgálatot teljesítő alkalmazottak esetében viszont a 77239/1919. B.M. számú rendelet megkötötte a törvényhatósági bizottság kezét, amelyet több nyugdíjfolyósítás iránti kérelem visszautasítása és - a fellebbezések nyomán - újratárgyalása mutat. A gácsi járási főszolgabíró például ilyen értesítést kapott: „...a megszállott területről átjött olyan közszolgálati alkalmazottak, akik nyugdíjra való igényüket idegen állam közigazgatása alatt álló területen teljesített szolgálattal szerezték meg és most idemenekülve nyugdíjazásukat kérik, szintén részesíthetők segélybe, de csakis abban az esetben, ha kétségkívül beigazolják, hogy a megszállott területről kiutasfttattak. A bizonytalan egzisztenciális és anyagi helyzet azt eredményezte, hogy megpróbált ez a réteg minden pénzszerzési alkalmat kihasználni. A hivatalos segélyezésen kívül a családok eddig eltartott - elsősorban nő - tagjai is igyekeztek kereseti lehetőséget találni. Ilyen irányú kezdeményezés volt a „Munka" nevű háziipari termékek előállításával foglalkozó vállalkozás, amely a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSZ) támogatását élvezte. Hasonló kezdeményezés indult Salgótarjánban is, ahol tanfolyamokon szövésre oktatták a nőket. Balassagyarmaton jelentősen megnő a textilipari szakmákban (szabó, kalapos, kézimunka készítő stb.) iparengedélyt kérők száma - a fentebb említett okok miatt -, s ezzel a bőr- és bőrfeldolgozó iparágak (cipészek, csizmadiák stb.) elvesztették hagyományos elsőbbségüket. A vármegye megnyilatkozásai Nemcsak a létfeltételeikben veszélyeztetett polgárok nem tudják elfogadni az adott helyzetet, hanem a vármegye hivatalos vezetése is minden alkalmat megragad, sőt határozatban mondja ki, hogy „...a vármegye élő testéből a trianoni békeszerződés által elszakított területrészek elrablása ellen mindaddig, amíg azok az édeshazához vissza nem csatoltatnak, állandó jelleggel fejezi ki tiltakozását." Ennek látható jelét adták, mikor a közgyűlési teremben három ülőhelyet nemzeti színű szalaggal elkerítettek, s egy táblán a következő feliratot helyezték el: „Nógrádvármegye törvényhatósági bizottsága ezen helyeket fenntartotta emlékeztetőül annak, hogy a nemzetáruló 1918 évi forradalom következtében az édeshaza és a vármegye testéből rabló kezek által elszakított losonczi, gácsi és kékkői járások, továbbá a balassagyarmati, szécsényi és 59