Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: A trianoni béke hatása Nógrád megyében

salgótarjáni járásokból elszakított községek, nemkülönben Losonc r.t. város közönségének képviselőit gyűléstermébe visszavárja mindaddig, amíg eme testvéreit a Magyarok Istene az édes haza testéhez vissza nem csatolja."

16 A javaslattevő Huszár Aladár főispán azonban figyelmeztette a bizottság tagjait, hogy: „Méltatlanok lennénk önmagunk iránt, ha ezt a megemlékezést úgy akarnánk felállítani, hogy az örök emlékezésül szolgáljon." A közigazgatási reform során egyesített Nógrád és Hont vármegyék törvényhatósági bizottságának új szabályrendeletébe szintén csak ideiglenes jelleggel került be, hogy a közgyűlések megkezdése előtt felállva mondják el a „Hiszek egy Istenben... kezdetű nemzeti ima" szövegét. Sőt az előbb említett Huszár Aladár addig fokozta a tiltakozást, hogy kijelentette: „Ha keresztre feszítik Középeurópa kultúráját és Balkánt csinálnak belőlünk, éljünk balkáni eszközökkel, méreg, tőr és bomba robbanjon, szúrjon, tépjen utat, ahol a mi útjainkat el akarják állni." A túlhajtott, propagandisztikus megnyilatkozások a polgároknál az ellenkező hatást váltotta ki. Ezt érzékelteti az alispánhoz címzett belügyminiszteri leirat, melyet a Nógrádi Hírlap is közzétett: „Arról értesülök, hogy a nép nagy tömege általában eléggé nem helyteleníthető közönyösséggel viseltetik az országot szétdaraboló békeszerződés s a kegyetlen békefeltételekben rejlő elviselhetetlen terhek és megalázó igazságtalanságok iránt. Ez az érzéketlen közöny ma a nemzet érdekeire minden csapásnál ártalmasabb s ennélfogva kötelességünk mindent elkövetni, hogy a nép e nyilván tájékozatlanságból folyó kábultságából felrázassák."

20 A „közöny" mögött Nógrádban búvópatakként a további lehetőségek latolgatása jelentkezett. Balassagyarmaton a békeszerződés aláírása előtt azt rebesgették, hogy esetleg az egész város a határon túlra kerül, amelyre alapot a vasút használatával kapcsolatos vita szolgáltatott.

21 Salgótarjánban viszont Somos és Somoskőújfalu visszaadása után egy cseh vasúti bizottság látogatásából azt a következtetést vonták le, hogy hamarosan Losoncot is Magyarországhoz csatolják. A vármegye állandó tiltakozása ellenére azonban szembe kellett néznie a tényekkel. A határvonal nem volt tekintettel a birtokhatárokra, a termőföld pedig a határvonalakra. így a mezőgazdasági termelés folyamatosságának biztosítására kompromisszumot kötött a vármegye vezetése. 1920. május 29-én Ipolytarnócon találkozott Nógrád főispánja és a losonci zsupán. Ezen a tárgyaláson döntöttek arról, hogy az egész Ipoly mentére kiterjesztik a márciusban Balassagyarmat és Ipolynyék főszolgabírája között kötött megegyezést. Ok arról állapodtak meg, hogy fényképes határátlépési igazolvánnyal - melyet kölcsönösen láttamoznak - három meghatározott helyen (kővári híd, gyarmati nagyhíd és kishíd) a földek és szőlők művelése, a rétek, legelők használata és fontos családi ügyek intézése érdekében át lehet lépni a demarkációs vonalat. A május végi tárgyalásokon a földek használatát mindkét oldalon a határtól 10 km távolságban engedélyezték. Intézkedtek a termés és a vetőmag átszállításáról és szabályozták az állatok legeltetését is. Ez a rendszer több évig - bár nem zökkenőmentesen - működött, s viszonylagos biztonságot teremtett az Ipoly völgyének mezőgazdasági termelésében. A helyi megegyezést hét év múlva követi magasabb szinten kötött szerződés. Az 1927. augusztus 8-án érvénybe lépő szabályozás a mezőgazdaságon túl a határmenti forgalommal és az ipari munkavégzéssel is foglalkozik. Ekkor azonban a csehek kikötötték, hogy Pozsony mellett Losonc városa sem számítható a 10 km mélységű határkerületbe, tehát a megszabott feltételek rájuk nem vonatkoznak. Iparvállalatok új helyzetben Míg a nyugati területek a fentebb említett problémákkal küszködtek, a megye keleti sávja országosan felértékelődött. Nemcsak az udvariasság mondatja Horthy Miklóssal salgótarjáni látogatásakor, hogy: „Régen készültem erre az útra, amely csonka országunk iparának és bányászatának egyik legjelentősebb gócpontjába vezet."

25 A megmaradt területen Budapest mellett ugyanis ez volt az a vidék, ahol koncentráltan épült ki a nehézipar. Más határok közé kerültek az erdélyi és felvidéki szén- és érclelőhelyek, valamint az ezekre települt ipari üzemek. A változások a Salgótarjánban és környékén tömörü-