Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: A trianoni béke hatása Nógrád megyében

XVII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1991 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Cs. Sebestyén Kálmán A trianoni béke hatása Nógrád megyében „Az időpontok számontartásának nincs túlságosan nagy jelentősége, az évszámok könnyen eltéveszthetek. Hogy valami július 10-én vagy augusztus 6-án történt-e, egy évvel előbb vagy később, ettől még senki sem intézi bölcsebben az ügyeit, pedig csak ez a fontos" - írta Samuel Daniel a most tárgyalandó események előtt több mint három évszázaddal. Bár a múltat kutató számára sokszor a történés pontos kronológiája irányadójelen esetben mégis elfogadhatjuk az idézet második, hangsúlyos részét vezérfonalnak. Azt próbáljuk vizsgálni, hogy miként élte meg Nógrád megye a trianoni döntés következményeit. Hogy mégsem kalandozzunk messzire, az 1920-as évek első felét szabtuk meg időkeretként. „A trianoni határok életünk, hányattatásunk minden kicsiny momentumát befolyásolják. Úgy ránehezednek ennek a kis határszéli városnak a mellére, hogy alig tud lélekzeni. Minden berendezkedésünk, amely e vidék föld és néprajzi helyzetére, sajátosságára épült, új elhelyezést, új felépítést kíván. Uj irányokat kíván ez a lelkeket nevelő, leiekeket ébrentartó iskoláktól a legelemibb anyagi, testi szükségletekig."

1 - olvashatjuk A Munka című salgótarjáni újság egyik cikkében. Ez a - sóhajszerű - megállapítás összegzi a Nógrád által átélt traumát. A vármegye a török idők után kialakult területével alapvetően messze volt a történelmi Magyarország határaitól. Északkeletre a Galíciába utazónak érintenie kellett Gömör-Kishont és Szepes vármegyéket, északra a határ Zólyom, Liptó és Árva megyék mögött volt, míg északnyugaton Zólyom, Turóc és Trencsén vármegyéken át lehetett Csehországba (Bohémia) jutnia. Ez a határvonal most nem csak közelebb húzódott Nógrádhoz, hanem csonka vármegyévé tette. Lényegében a Karancs-Medves hegyvonulatot és az Ipoly vonalát követő új határ az eredeti 4128 knr-es terület 42,3%-át, 1747 km-t szelt le. Az 1910. évi járási beosztás szerint a hét járásból a nógrádi és a sziráki maradt csak érintetlenül. A túloldalra került 117 település a gácsi és a losonci járás egészét, a balassagyarmati felét, a füleki több mint harmadát, a szécsényi járásnak pedig ötödét ölelte fel az ott élő 95 ezer lakossal. Ugyancsak határon túlra került az addigi egyetlen nógrádi rendezett tanácsú város, Losonc is. A megélhetés új korlátai Az itt élőknek az ország lakosait általánosan sújtó problémákon túl még ezzel is szembesülni kellett. Nem véletlen, hogy a már előbb idézett A Munka című újság vezércikkírója így fakad ki: „Nekünk elsősorban is a salgótarjániak munkanélkülisége fáj. Nekünk elsősorban a salgótarjáni iparosok, kereskedők és munkások panasza sikolt bele fülünkbe. Nekünk elsősorban a salgótarjániak pusztulása, szenvedése, tönkremenése rendíti meg lelkünket. A segítséget, a munkát is elsősorban ezeknek akarjuk juttatni."

2 Természetesen ez a helyzet Balassagyarmaton, a vármegye székhelyén is. A Nógrádi Hírlap egy olvasói levélre válaszolva megjegyzi: „...meg kell különböztetni a kereső iparost, kereskedőt, a nem keresőtől. Nem minden szabó, cipész, vállalkozó, kereskedő stb. keres egyformán, s mégis egyformán akarnak az ellátatlanok sorába fölvétetni..." A salgótarjáni képviselőtestület gyakorlati lépéseket is tett, amikor „...méltányolva azt a nehéz helyzetet, melybe súlyos adóterheket viselő iparosaink és kereskedőink, fogyasztóközönségük Fülekvidéki részének elvesztése által kerülte -, egyhangúlag elfo57