Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Természettudomány - Hir János: Egy szubfosszilis magashegyi kisemlős-fauna a középső Toros-hegységből

XVII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1991 TERMÉSZETTUDOMÁNY NATURAL SCIENCES Hír János Egy szubfosszilis magashegyi Kisemlősfauna a Középső-Toros-hegységből (Beszámoló az 1989. évi törökországi tanulmányút egyik eredményéről.) 1989. nyarán egy minisztériumi ösztöndíjpályázat elnyerése révén alkalmam volt Törökországban egy három hónapos tanulmányutat tenni. Ennek valamennyi eredményét egy értekezésben összefoglalni nem látom célravezetőnek. Elsősorban a korlátozott terjedelem, másrészt a tematikus többirányúság miatt (az állattani-, őslénytani gyűjtés mellett földrajzi, barlangtani tanulmányokat is folytattam). Ezúttal egy részterület feldolgozását kívánom nyújtani. 1989. augusztus 3. és 21. között részt vehettem egy török-francia expedícióban, amely a Bolkar Dag barlangjait kívánta feltárni. Az expedíció elsősorban sport-barlangászokból állt, akik a felfedezett járatok térképezésén túl mélyebb tudományos vizsgálatokat nem végeztek. Szándékom az volt, hogy az expedíció táboraiból kiinduló terepbejárásaim során olyan karsztüreget találjak, melynek kitöltése csontmaradványokat tartalmaz, és amely egy kisebb ásatást lehetővé tesz. Próbálkozásaimat a 2. számú táborhely közelében koronázta siker. A bázis a „Meydan" nevű forráscsoportnál volt Madenkőy és Darbogaz falvak közelében (2. ábra a) a hegység ÉNY-i oldalán (1. ábra). A lelőhely - egy 1,6 m magas, 1 m széles bejáratú és 2,5 m hosszú kőfülke - kb. 3000 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a Meydantól a Kara Göl („Fekete tó")-hoz felvezető ösvény bal oldalán (2. ábra b). A kis barlang geológiai nevezetessége, hogy perm korú fekete mészkő és eocén korú nummuliteszes mészkonglomerát határvonalában alakult ki a fiatalabb és lazább kőzet pusztulása révén. A kőzethatáron egyébként több kisebb üreg is kialakult. Ezek közül lelőhelyünk az ösvénytől fölfelé a második (2. ábra b). A barlang első felkeresésekor már a felszínen is látható volt a rágcsáló állatok csontjainak tömege, melyet az üregben lakó ragadozó madarak halmoztak fel. A kitöltés szürke színű kőzettörmelékes talaj volt. Ennek legfelső 10 cm vastag szintjéből és a felszínről történt az anyag begyűjtése összesen kb. 40 kg tömegben. A talajmintákat zsákban szállítottam a forrásokhoz, ahol az iszapolást egy nagyméretű teaszűrő segítségével végeztem el. Az iszapolási maradék szárítása után a válogatást is a helyszínen végeztem. A tudományos feldolgozás már a hazatérés után kezdődött. A méréseket MBS-9 típusú sztereomikroszkóp okulármikrométerével végeztem. A méretek közül itt az egyes fogak hosszúságáról (L) és szélességéről (W) közlök adatokat. A rajzokat ZEISS típusú rajzolókészülék segítségével készítettem. Munkám helyszíni támogatásáért ezúttal is köszönetet mondok Dr. Yücel Askin profeszszornak - a török barlangkutató társulat elnökének, Onur Özbeknek és Guiles Carponak - az expedíció vezetőinek. A feldolgozáshoz nyújtott sokoldalú segítségükért köszönettel tartozok dr. Friderika Spitzenbergernek - a bécsi Naturhistorisches Museum Zoológiai Osztálya munkatársának, dr. Topái Györgynek - a Természettudományi Múzeum Emlős Gyűjteménye vezetőjének, valamint dr. Jánossy dénesnek - a TTM őslénytára nyugalmazott igazgatójának. A Bolkar Dag (ejtsd: Bolkar dá) a Középső-Toros egyik hegységtagja, mely az ókor óta nevezetes „Kilikiai átjáró" NY-i oldalán fekszik (1. ábra). Legmagasabb csúcsai 3500 m-ig nyúlnak. A 2600 m-nél magasabb régióiban a jégkorszakok során gleccserek képződtek, így kialakult a magashegységekre általában jellemző jégvályta formaegyüttes (BUTZER K. 1986). Ma már itt jégárakat nem találunk, csupán örökhó foltokat 3000 m felett. Maga a Kara Göl is egy 345