Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Művészettörténet - Peák Ildikó: Művészetpolitika és képzőművészet Salgótarjánban (1959–1989)

volt. Amikor eldőlt, hogy a salgótarjáni múzeum gyűjtőköre az egyedi rajzra fog kiterjedni, ennek megfelelően változott a profil. A telep célkitűzése hármas volt: lehetőséget nyújtani a vendégeknek a műhelyjellegű munkához, a megye művészei a telep révén intenzívebben kapcsolódhassanak a nemzetközi képzőművészeti életbe, valamint a múzeumban - az odaajándékozott munkák révén - kialakuljon egy nemzetközi grafikai gyűjtemény. Meg kell említenünk végül, hogy az 1980-as képzőművészeti munkaterven belül kiemelt helyet foglalt el a Nógrádi Sándor Múzeum profiljához kapcsolódó „Munkásábrázolás a művészetben" című tematikus ihletésű kiállítássorozat és a hozzákapcsolódó ismeretterjesztő előadások. A nemzetközi kapcsolatokat továbbra is szinte kizárólagosan a közép-szlovákiai (elsősorban Besztercebánya, Losonc) cserekiállítások, delegációk jelentették, s jelentik a mai napig is. E gazdag képzőművészeti kiállítási program ellenére is a kezdeti években alacsony volt a Nógrádi Sándor Múzeum látogatottsága. Ennek okai egyrészt az új épület tervezésben hiányosságaiban kereshetők (a rosszul megoldott bejárat, a nehézkes parkolási lehetőségek), másrészt nem alakult ki a városban egy rendszeresen visszatérő közönség. A nagyszámú időszaki képzőművészeti kiállítás megkérdőjelezni látszott a múzeum alapjában véve történeti profilját, ugyanakkor a nívó, a szakmaiság romlásához is vezethetett. Talán ez lehetett az oka annak, hogy az 1980-as munkaterv által felvázolt - tematikus jellegű - kiállítások közül sok abbamaradt, illetve meg sem valósult. így a 80-as évek folyamán a Nógrádi Sándor Múzeum képzőművészeti kiállításprogramjának vázát elsősorban az országos jellegű rendezvények jelentették - közben egy-egy időszaki (általában egy művész munkásságát bemutató) tárlattal. 22 Mindenképpen szólnunk kell még a múzeum munkásművelődésben betöltött szerepéről. E mozgalmon belül az intézmény célja kettős volt: egyrészt minél több üzemből minél több szocialista brigádot behozni a kiállításokra, másrészt a dolgozókat a közművelődés egyéb formáinak (múzeumbaráti körök, vetélkedők) megnyerni. Ez kezdetben a város üzemeinek kiírt ajánlások, majd 1981-től a gyárak szocialista brigádjainak meghirdetett - elsősorban történelmi témájú -játékok, vetélkedők formájában valósult meg. A vetélkedők közül a képzőművészetet is érintette az ún. „Kiállításról kiállításra" című játék, melyet 1983-ban hirdetett meg a Nógrádi Sándor Múzeum a négy, az intézménnyel a 70-es években szocialista szerződést kötött üzem, valamint a Síküveggyár szocialista brigádjai számára. A játéksorozat jóvoltából jelentősen megnőtt a szocialista brigádok aránya a múzeumlátogatók összetételében (általában nőtt a múzeum látogatottsága), továbbá a szocialista brigádok társadalmi munkában jelentős segítséget nyújtottak a kiállítások szállításában, rendezésében. E munkásművelődési forma sikere egészen a szocialista brigádmozgalom megszűnéséig tartott. Végezetül itt kell még szólnunk egy nem a múzeum által szervezett országos kiállításról részletesebben - az Országos Szabadtéri Szoborkiállításról. Előzménynek tekinthető Laborcz Ferencnek 1970 nyarán, a József Attila Művelődési Központ előterében megnyílt szoborkiállítása. A Műcsarnok és a Salgótarjáni Városi Tanács, valamint a József Attila Megyei Művelődési Központ szervezésében az első „igazi" szabadtéri szoborkiállítás 1971 nyarán nyílt meg. A rendezvényt életre hívó tényezők között fontos szerepet játszott az a 60-as évek végére megerősödő tendencia, melynek célja a város észak-magyarországi kulturális centrummá alakítása volt. Ezt az illetékesek - többek között - minél több köztéri szobor, murália elhelyezésével kívánták elérni. A kulturális centrum közösségi fórumának szerepét volt hivatva betölteni az újonnan kiépült Tanácsköztársaság tér - a szoborkiállítások későbbi színhelye. A fentiekhez járult még egy bizonyos kulturális nevelő célzat - a város lakosságát megismertetni a legújabb plasztikai irányzatokkal -, hiszen ebben az időben a megyében id. Szabó Istvánon kívül nem dolgozott folyamatosan szobrász. A különböző stílusjegyek, tartalmi és formaelemek felvonultatása szükségképpen nem nyújthatott egységes, átfogó képet a legmodernebb szobrászati törekvésekről. Ennek ellenére, 337