Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Irodalomtörténet - Kovács Anna: Mózes? Mondd, ki vagy?

éppen akkor teljesedik be, amikor célját már-már elérve látja, egy merész lépésnyire áll az ígéret földjétől. De népe nem hajlandó követni Kánaánba, nem képes több áldozatra, elrettennek az előttük álló áldozatoktól, nehézségektől, küzdelemtől - mondják a szószólók. Mózes terveivel egyedül marad, szándékait nem értik, céljai előtt értetlenül állnak, eszközeitől elborzadnak, vezetőként nem fogadják többé, személyét nem ismerik. „Ah, oly magasan állsz-e már felettünk, Hogy szónk is elhal, míg hozzád felér. Ki tett fölünkbe, Mózes? mondd ki vagy? Jól ismerélek mint lelencfiút, S mint száműzöttet, gyilkosság miatt." (1932-1936) Az elhangzó kérdésre Mózesnek önmagának is választ kell adnia. A megváltó próféta Mózes a cselekvés mindent eldöntő napjára, a virradatra vár Kánaán határában, és még ez éjszaka nappalra fordul, sorsa tragédiája is beteljesedik. Ott áll közvetlenül a cél előtt, amit el nem érhet, s amiről le nem mondhat, ahonnan visszafordulni nem lehet. Milyen lehetősége van, hogy elfogadtassa igazát, meggyőzze a hátratekintőket, hogy visszaút nincs? A követelésekre Mózes előbb kitérő választ ad, és hiú, gúnyos szóval próbálja észretérfteni az elvakult lázadókat. Majd az eredmények felmutatásával akar célt érni, sőt arra is hajlandó, ő aki parancsolni, követelni szokott, hogy most kérjen, megalázkodjon, mind hiába: „Hát e vén térdeket Ha meggörbíteném előtted, óh, nép! És szószólója lennék Istenednek -" (1953-1955) Mózes minden eszközt felhasznál, taktikázik, egyezkedik, alkudozik. Végül, nem lévén több érve, cselhez folyamodik. Időt kér (hogy illő búcsút vegyen halottaitól), és egy pillanatnyi késlekedés, megtorpanás után határozottan az erőszak fegyveréhez nyúl (kiirtatja a pártütőket): „Hogyha reggel A felkelő nap, Istennek szeme Pártost találna népe táborában, Elvesztne táborostól. - Érted-é? Abiram, Dátán s cinkos társaik Holt emberek. - Rosszabbak a halottnál." (1982-1987) Mózes tettét a feladattal igazolja, módszerét azzal menti, hogy új világot teremt, új törvényeket alkot, de vajon megnyugszik-e maga ebben a magyarázatban? S tehetett-e másként? Megrendülten kérdi: „Kimondjam-é magamra, hogy bolond Ábránddal lettem vénné? - Újra kezdjek, Megtört kebellel, egy új életet?" (2046-2048) 323