Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Irodalomtörténet - Kovács Anna: Mózes? Mondd, ki vagy?

nyílt kiállás, a küzdelem elriaszthatná. De Mózes követelése (a három nap) alkalmas volt arra, hogy segítségével megteremtse, előkészítse, siettesse a nép lelki ráhangolódását. A Fáraó palotája előtt a tárgyalás eredményére várakozók, könyörgőkből egyre dühösebb, türelmetlenebb lázadókká válnak. „Elununk várni" - hangzik el a nyílt fenyegetés is. Még a rendőrfő is - ki „söpredéknek", „rongygyűjteménynek", „ronda, gyáva népnek" nevezi őket - végsősoron ezzel Mózes célját segíti elő. Szónoki képességére támaszkodva, Mózes elsöprő erejű drámai érveléssel fordítja - a tárgyalás eredménytelensége miatt ellene forduló indulatot, cselekvésvágyat is saját javára, népe hasznára: „lm, itt vagyok, kitárom keblemet! Követ belém, követ - de megjegyezd, Hogy az a kő Jehovát is találja - " (1136-1138) így kezdte hatásos érvelését önmagára mutatva, hogy aztán Jehovára figyelmeztetve a szolgaság bűnétől riasszon el. S a cselekvő indulat, mely előbb még követ emelt Mózesre, most bosszút Hhegve érte, vezetőjéért kiált: „Vezess, Mózes - megyünk." Mózes, népe választott vezetője a Fáraó udvarában hajdan kiválóan megtanult módszereket fordítja rabtartójuk ellen. Tárgyalásai során olyan alkut ajánl, melynek tárgya látszólagos, eszközei csalárdak, de célratörők, hasznosak, s az eredmény igazolja őket: „De hát ha visszanyerhetjük kicsiny Részét bár annak, ami a miénk volt, Amért megnyúztak - amért megraboltak; Ne éljünk-é fortéllyal, mondd, mi is, Erőszak ellen? - Tapsol a világ Tettünknek jól tudom. S elnézi Isten." (1209-1215) Szimbolikus jelentésűnek érezzük azt, hogy Mózes és a Fáraó egyezkedése nem a nyílt színen játszódik csak végeredményéről értesülünk: a kivonulás ideje elérkezett. Hogy kivezette az egyiptomi rabságból, „átvezette Fáraó előtt száraz lábbal népét a tengeren; Forrást nyitott a sziklán, és kiégett Pusztára tápláló mannát könyörög;" - mindez csak a kezdet, az igazi, a mózesi nagysághoz szabott feladatok még hátra vannak. Mózesnek óriási munkát kell elvégezni, s hogy törvényhozó, honalkotó szerepét betöltse emberfeletti erőre van szüksége. „Hajthatatlanabb vagy, mint maga az Úr!" S valóban kegyetlen kíméletlenséggel bünteti meg az Istenétől elpártoló, a régi szolgaság biztonságába visszavágyó, bálványimádó, s ezzel önnönmaga ellenségévé lett népet. Szilárd elhatározással, csak végcéljára tekintve leckézteti meg, hogy magára hagyva próbálja ki önerejét a külső veszélyeztetettség idején, az ellenség támadásakor. Hiába a kérés, könyörgés „vezess", Mózes nem vállalja a vezető szerepét, megmutatja erejét: „Áldás nélkül lássuk, mit bír meg a kar. Hisz azt mondjátok, én is egy vagyok Csak a tömegben, mint akárki más; S egy nélkül bármi is megeshetik." (1573-1576) Kíméletlensége elrettentő - ereje lenyűgöző, káromolják - s rajongnak érte, alakja fennséges - de távoli, s idegen, isteni feladatoknak gyűrkőzött - emberizmokkal. Mózes célja érdekében megint választani kénytelen, lemond az emberi közelségről, arról hogy értsék, egyre ridegebb, magányosabb lesz. S végzetes elkülönülése, magára maradottsága 322