Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Lengyel Ágnes: Fejezetek egy Nógrád megyei falu (Terény) vallási néprajzából II.

„...a vegyes házasságok még reverzális hiányában sem mutatkoznak üdvöseknek. (...) alig fordul elő oly eset, amelyben a házaséletet evangélikus szellem lengené át." - írja Berzsenyi Jenő 1937-ben.

13 A vallási befolyás meglehetős egyöntetűséggel jelentkezik Terényben: gyakorlatilag csak a katolikus vallás evangélikusokra gyakorolt hatását érzékeltük. Ennek okát részben abban látjuk, hogy a katolikus egyház a már említett reverzálissal asszimiláló hatást fejt ki. Másrészt a katolikus templomban megvalósuló gyakoribb ájtatosságok, a különféle szentelmények, és az elérhető távolságban lévő búcsújáróhelyek, főleg Mátraverebély-Szentkút a lutheránus hívek jelentős részére vonzerőt gyakorolnak, sőt az egerbaktai halottlátónál is járt evangélikus hívő. „Azok többet imádkoznak, mint mi - mondja S. A--né evangélikus asszony a katolikusokról. - Azok ott vannak éjfél után kettőig is p templomban. Többet mennek a templomba. Úgy nézem, hogy az erősebb is a katolikus, mint az evangélikus. Hát többet imádkozik. Azt mondanám, hogy mi nem is tudunk annyit imádkozni, mint ezek, a katolikusok. Ezek annyit imádkoznak. Elmentem oda hallgatni őket a katolikus temetőbe, elmentem oda, mer* vannak testvéreim katolikusok. Elmentem oda és azok amit elmondtak egyhuzamban hányszor, hogy könyörögj érettünk, de imákat is mondtak. (...) Az evangélikusok annyit nem imádkoznak, azt merem mondani. Hiába, hogy evangélikus vagyok. Azok többet tudnak imádkozni. Jobban tudják kérni a Szűzanyát is, a Jézus Krisztust, a Jóistent is az biztos." Fordított irányú befolyást a helyi tapasztalatok szerint valószínűleg azért nem találtunk, mert leegyszerűsítve az evangélikus vallás a reformációval az Istenhit minőségileg más, autentikusabb megvalósítására törekedett, s ez a népi gyakorlat szempontjából a vallási szükségletek kielégítéséhez nem adott új eszközöket, szokásokat, melyek a katolikusok számára vonzóak lehetnének, hanem éppen fordítva, a rítusok száma radikálisan csökkent. Ugyanakkor a Szentírás központibb szerepe megfigyelhető az evangélikus népi vallásosságban: „Nem is ismerik a Bibliát nagyon - mondja Cs. J.-né a katolikusokról - Nem adták a kezökbe. Csak most kezdik. Hát őnekik csak: Asszonyunk Szűzmária...Miatyánk. Hát elmondják ugye negyvenszer-ötvenszer egymás után." Úgy látszik a terényi katolikus nép nem érzi szükségét puritánabb vallási élet kialakításának, sőt a II. Vatikáni zsinat nyomán történt egyes egyszerűsítő rendelkezésekkel sem ért egyet. Ez főleg a barokk templombelső átalakítására vonatkozik. A terényi evangélikusságra jellemző néhány sajátos vonás. Az egyházkerületi esperes szerint ők a megyében a „legelmaradottabbak". Számunkra ez azt jelenti, hogy a terényi evangélikusság a leginkább hagyományőrző. Egyházi rendelet szerint kb. tíz évvel ezelőtt már be kellett volna vezetni az új énekeskönyvet, melyet másutt általánosan használnak az evangélikus hívek. Terényben még a Dunántúli Evangélikus énekeskönyvet (1968) és a magyar nyelvű „Tranovszky" 1935-ös kiadását

14 használják a templomban és az otthoni áhítat idején. Az istentiszteletek ünnepi liturgiáját jórészt az ezekből, a tisztelendő és a kántor által az ünnephez választott énekek adják meg. Terényi jellegzetesség továbbá az általános evangélikus gyakorlattal szemben, hogy templombalépéskor, a padnál a hívek letérdelnek, keresztet rajzolnak homlokukra, és térdenállva mondják el a templomba érkezéskor szokásos imádságot, majd ismételt keresztrajzolás után állnak föl és ülnek be a padba, Másutt - evangélikus szokás szerint - keresztvetés nincsen, templombalépéskor csak térdethajtanak és padjukban állva imádkoznak. A terényi gyakorlattal egyező „érdekességként" említi Solymár Pál 1944-ben ugyanezt „némely gyülekezetben."

1 Ezért nem állíthatjuk egyértelműen, hogy a keresztrajzolás és a térdelés a helyi katolikusságtól való átvétel lenne. Katolikus hatásra utal azonban a vasárnap délutáni rövidített istentisztelet „létányia" megnevezése. Még további adatokkal lehetne részletezni azt a folyamatot, amely során a katolikus környezet - beleértve a terényi anyaegyházhoz tartozott Szandát és Szandaváralját is - műveltségi elemei hatásrendszerként érik az eredendően szlovák, evangélikus lakosságot. A felekezeti szempont mellett talán kevésbé befolyásoló tényező, hogy ez a katolikus környezet egyben magyar is volt, bár e két összetevő gyakran kontaminálódva jelentkezett. A terényi evangélikusok nem jelentéktelen közvetlen kapcsolatot tartottak fönn a határbeli hegyeken túli Bokor falu eredendően szlovák, evangélikus lakosságával és a cserhátsurányi maroknyi gyülekezettel. 287