Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Limbacher Gábor: Máriácska káponkája I.

És jobb kézre látta azt az asszonyt? Oszt az a papocska, rádőlt így e, [autójában] a kormányra, soha nem fogom elfelejtenyi, azt aszongya nekem, hogy Marika néni! Mé mondjam én, hogy láttam, amikor én azt nem láttam. De ő is tisztára belesárgút. Hogy oszt az nem tudom. Nem tudom, csak én azóta is nem tudok elég hálát adnyi az Istennek azé is, hogy a lábamró is elmúlott ugye az, meg hogy ez. Nem mondhatom azt, hogy a Szűzanya vót, de valami vót 1989-ben. (...) Gyüttek hozzám, hogy Marikám mi újság van a Medzsugorban? Mi vót, hogy vót. Mindenki érdeklődött. A szomszédasszonyom is gyün hozzám, hoz egy Nők lapja újságot. Azt mondja Marim, nézd má meg, hogy mi van ezen az újságon, aszongya. Azt akkor mingyán mondom, de most is föl van akasztva ott a kiskonyhába a falra. Mer ezt nem lehet eldobni. Mingyán, mondom Rozi nenus! Hát ez az Ur Jézus meg a Szűzanya! Hát az arcot meg mingyán fölismertem, mondom afféle arcot láttam a hegybe, ezt csak magamba jegyeztem meg (...). Az a barna, sovány, vékony arc, és akkor ahogy teszik be az űr Jézust a sírba. Ez van a Nők Lapján [1989. június 17. szám címkép: Caravaggio: Sírbatétel]. De én áztat oszt a kiskonyhába, ahol főzünk én azt fölakasztottam egy szögre, azt az mindig ott van azóta. Mer ez harmadik nap, mikor haza gyüttem, ugye Rozi nenus gyün hozzám, hogy Marim nézd már meg, hogy nem ismerek rá, hogy mi ez."( 11 ) Átlagosnál távolabb lakó asszony álomlátása: 32. Búcsún vótam Máriabesnyőn álmomba. Há szoktam járni. Egyszer azt álmodom, hogy ott vagyok, ott az udvaron, hátul ott vót a mise, a lurdesi Szűzanyánál tartották a misét. Nagyon sok nép vót. Oszt egy asszony csak szalad, furkál, megy-megy. Mondom ez az asszony, csak úgy siet, hová megy, merre. Hozzám jött. Engem keresett. Azt mondja nékem, hogy maga gyűjjön velem. Magát meg híjják. Hát mondom ki híhat engem? Követtem őket, hogy menjek, ö ment elő, én mentem utána. Azt ugye mikor ott beérkeztünk az erdőn, így vannak az olvasósok, így sorba, így. Oszt mink a legelsőhö mentünk. Mikor fölvetem a szemem, ahol olvasót árulták, az Úr Jézus ott van. Azt mondja, te gyere ide, gyere ide, te mindig ide gyere énhozzám, oszt velem legyél [sírva mondja]. Én azótától oszt nem tágítok, megyek. (...) Hát oszten, hogy én mindig Őhozzá, azótátó oszt elmegyek áldozni." Addig is templomlátogató asszony volt, elsőpénteki misére eljárt, az álomlátás óta azonban a hétköznapi miséknek is lelkes résztvevője, és főként rendszeres áldozó.(12) A Szanda határában lévő nevezetes helyekhez fűződő több jelenéses élményt is rögzítettünk, a szentpéterhegyi búcsújáróhelyhez kötődőket részben már közzétettük. Terjedelmi okokból most egyetlen széles körben ismert történetet idézünk, amely a középkori faluhelyhez kötődik: 33. „Minden hetedik évbe, hogy megszólal ott a pusztatemplom, ott Ószandákon. Mink úgy híjjuk, hogy pusztatemplom. Hogy minden hetedik évbe, hogy megszólalnak ott a harangok a főd alatt."(13) Található Szandán a kis-kápolnán kívül egy másik, Mária tiszteletére épített alkotás, ez a templomudvarban önállóan álló lourdesi barlang. Figyelemre méltó módon Bernadett Mária-látomásának szandai megjelenítése helyi álomlátásokhoz kötődik: 34. „Tizennyolc évet dolgoztam itt a szandai kőbányában és 1956-ban a munkástanács elnökének választottak meg, és 1957. január 21-én mint ellenforradalmárt engem elbocsátottak a kőbányától. És kaptam fenyegető levelet is, amelyikben azt írták, hogy most már úgy nézzem meg magamat, hogy fognak menni a barátaink és vegyél magadhoz pisztolyt vagy tőrt, mert csak így tudol védekezni. Ilyesmire nekem gondolatom se volt, és akkor úgy gondoltam, hogy elhagyom családomat, kimegyek Nyugatra. Megbeszélve feleségemmel, volt egy hat éves kislányom. (...) És minden meg vót beszélve feleségemvei, hogy ne üldözzönek, s el fognak hurcolni, már akkor tudtam, mert így fenyegettek. Akkor éjszaka azt álmodtam, hogy - tetszik tudni, hogy hol van a mi templomunk, (...) és én ott, tehát elhagyom az otthonomot és ott a sekrestye mellett mentem ki az országútra, akkor eszembe jutott, hogy elmegyek, még egy imát sem mondok? És oda vissza266