Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Limbacher Gábor: Máriácska káponkája I.

mentem - ez álom, álmomba vót - visszamentem a templomba és az oltár előtt letérbetyültem és el kezdtem imádkozni. Az oltárnak a jobb felén megjelent a Szúzanya ilyen világoskék palástban és így föltartotta a két ujját, és azt mondta, hogy fiam, menj vissza. Fölfogod tudni tartani a családodot, ne hagyd itt őköt. És erre föléberdtem és mindjárt mondtam a feleségemnek. Hát itt amibe vagyunk, ez a kis konyha (...) öt négyzetméteres vót csak. És a kislányunkat is úgy tudtuk éccaka lefektetni, hogy ott a falnál volt egy vaságy, és alatt volt egyszerű fa doboz (...), és azt kihúztuk az ágy elé, és éjszaka abban aludt a kislányunk. Es akkor megbeszéltem a feleségemmel, hogy hát a Szűzanya álmomban ezt mondta, hát akkor mégse hagyom a családomat. Ez így is történt, de én csodálkoztam rajta, hogy miből fogom eltartani a családomat. Mer nekem nem vót házam, csak ez a kis hajlék, amibe itt laktunk. (...) Akkor március 14-án elhurcoltak Gyarmatra börtönbe. (...) Haza is jöttem idegösszeroppanással, (...) bizony én annak a nyomoréka vagyok azóta is. Azóta is beteges vagyok. (...) Bizony sokszor azt mondtam, hát hogy is fogom én el tudni tartani a családomat, de a Szűzanya megsegített, és el tudtam idáig is tartani. És akkor én mindig törtem a fejemet, hogy mivel tudnám meghálálni ezt a Szúzanyának. Mert anyagiakkal nem tudtam, mert nekem sem vót. (...) 35. Es akkor jött a lourdesi barlang építése. Akkor 1971-ben Jurányi atya vót itt a plébános, és úgy gondolta a plébános úr, hogy építene egy lourdesi barlangot. No most összehívta a képviselőtestületet, hogy valaki mesterembert keressenek, aki ugye meg is fogja csinálni. (...) ...nem vállalták. Oszt mondták, a képviselőtestület, hogy próbáljon az atya velem beszélni, hogy én nem-e csinálnám meg. No, én nem vagyok kőműves (...) JMondíák я?Щ. .hqgy .mrastew ssg&séget лтедааъяк. (...) És ai±űréci szC aragsatask terajzolgattam körülbelül, hogy hogy nézzen ki. Igaz, hogy lelki félelemben szenvedtem, mer ugye én ilyet nem csináltam. (...) És akkor csak oszt hozzáfogtam, adtak segítséget a hívek addig, míg készen nem lett a kápolna [= barlang]. S akkor így készült el. 1974-be történt az, hogy azt álmodtam, hogy, úgy visszagondolok, ez november 10-e körül lehetett. Azt álmodtam, hogy odalenn a templomudvarban sok nép áll. Én is oda mentem, én csak akkor odamentem és a népek nézik, hogy a kápolna [=barlang] teljesen tűzbe van. Ég a kápolna vagyis a lourdesi barlang. El kezdek kiáltani: emberek, maguk itt nézik és ég a lourdesi barlang. Erre levetem a kabátomat, és a Szúzanyát tudtam kimenteni. Mer nagyon tüzes vót. Es azt meg tudtam menteni, de a Bernadetot nem tudtam megmenteni. Úgyhogy akkor hetvennégy decemberében (...) karácsonykor valami gyerek csintalanságból a Bernadett kezét eltörte. (...) Én haza kerültem a kórházból, én csak a templomba húsvétkor mentem. Mikor mentem a templomba, odanézek a lurdesi barlangba, látom, hogy a Bernadett eltörött kézzel van. Hát nagyon rossz érzésem vót és akkor mise után megkérdeztem a harangozót, hogy hol van a Bernadettnek a keze. És akkor azt mondta, hogy a sekrestyében van a fiókba. És akkor én haza hoztam a Bernadetet még aznap húsvétkor, meg a kézit is. Én oszt idehaza szépen megcsináltam a Bernadettnek a kezét, úgy, hogy nem lehet meglátni, hogy hol van eltörve. 36. Akkor oszt még vót egy eset, egy álom. Egy néni csináltatott a Szűzanyának egy villanykoszorút a fejére. Amikor tették föl azt a koszorút, hát biztos aki tette föl, hát nem rossz indulatból, gipsszel tette a Szűzanyának hátulra a nyakához erősíte a koszorú szárát, hogy az otten megálljon. No majd valahogy nem jó vót megcsinálva, a Szűzanyának nem világította meg az arcát. Az akkori pap aztán levetette a koszorút, úgy, hogy ott az a gipsz görcs megmaradt hátul a Szűzanyának. Hát mi szokjuk legtöbbször takarítani a lourdesi barlangot, hogyha jelesebb ünnep van, de én azt nem vettem észre. Egy éjjel azt álmodom, hogy ott vagyok a lourdesi barlang előtt, és a Szűzanya megszólal hozzám, és azt mondja nekem, hogy nézd meg, mi van az én fejemen hátul. Én mondom, hogy Szűzanyám nem látok semmit. Erre a Szűzanya meghajolt, azt mondja most nézd meg! És akkor meghajolt a Szűzanya és látom, hogy hátul, hátul a fején van egy görcs. És én azt mondom neki, Szűzanyám, én egy idegen tárgyat látok a fejeden, erre a Szű267