Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Limbacher Gábor: Máriácska káponkája I.

témát jelentenek, amelynek teljes körű földolgozása a településen illetve a falucsoportnál külön tanulmányt igényelne. Azonban alábbi adataink is utalnak a téma kápolnával és általánosabban a hagyományos műveltséggel kapcsolatos helyére, szerepére. Az egyes közléseket továbbra is a kápolnához kötődő rokonság és lakóhelyi távolság mértéke szerint vesszük számba. 13. „Hét éves vótam, mikor a libákná vótam. Oszt este felé vót, úgy öt óra tájba. No lestem a keresztné, van itt a falu végén egy kereszt, lestem arra, hát látom nagyon szép az ég. Nagyon szép koszorú vót! A koszorú végin, így vót sarló alakra a koszorú, a koszorúnak egy végit is egy angyal fogta, meg másik végit is egy angyal fogta. Azt bele vót írva a házi áldás. Koszorúba. Ott vót a házi áldás. (...) így vótak a betűk, mint most az a koszorú látszik [a lakásbeli házi áldás ábrázoláson] így vót, de nagy koszorú, de nagyon széles koszorú vót, szép virágok vótak benne, (...) a közepébe meg a házi áldás, (gy: Az, hogy házi áldás vagy le volt végig írva a szövege?) Le vót írva betűkkel, azé tudom. Azt még el is olvastam, benne vót, hogy hol hit szeretet, hol béke. Oszt akkor mikor elolvastam, kajbáltam a többi gyerekeknek, nézzetek, nézzetek oszt akkor azok meg nem látták. Oszt akkor én se láttam többet. (...) Azt azótátú, a testvéreinek a falu végin laknak, mikor megyek, mindig lesek arra, de má nem érdemlem meg, hogy meglássam. Nem láttam azótátú se."(2) 14. „Mikor háború akart lenni, akkor láttunk nagy fényességet az égen. Mikor most ki akart ütni a 40-es évekbe a háború. Akkor erre a táblának [határrész] nagy-nagy fényességet láttunk. Föl is van írva a könyvembe azt hiszem föl is van írva imakönyvbe."(2) 15. Másodszor is történt hasonló az imakönyvi bejegyzés szerint: 1958. február 11-én (Szt. Bernadett első lourdesi jelenésének 100. évfordulóján!), volt nagy világosság az ég alján, északi irányban. „Nagyon nagy világosság vót." 16. Az imakönyvbeli harmadik bejegyzés: „1967. év november hó 21,22. lehetett fényes éget látok." 17. „Mikor édesanyám nagy beteg lett, akkor azt álmodtam, hogy az Úrjézust láttam gyünni. De azt arra fölébredtem, oszt akkor mingyán mondtam is az embernek, hogy te ez nem jót jelent, édesanyám meg fog halni, mer az Úrjézust láttam, hogy jött. (...) Harmadnapra meghalt 1966-ban."(2) Nemcsak a jelenlegi kápolnagondozó unokának voltak jelenései: hanem édesanyjának, „Veron néne" lányának is. 18. „Tbra nenus" 7 éves kori látomása színhelyén „...az édesanyám az sokszor ménét, vivéte az ebédet, azt sokszor hallotta débe, hogy énekőtek a levegőbe. De látni nem látott, csak hangot hallott, isteni hangot hallott."(2) A gondozóasszony kevésbé tartja számon álombeli látásait, de figyelemre méltó, hogy volt amikor a kápolnabeli „Márjácska alakjában jelent meg Szűz Mária: 19. „Márjácskával szoktam álmodni. (gy: Olyan alakban, mint aki a kápolnában van?) Hát csak a Mária névvel, úgy mint Márjácskát, hát látni egyszer láttam úgy álmomban, mintha most vóna fölőtözködve, fölőtöztetve, de másszor nem. (gy: Mikor volt ez?) Mikor? Még az emberem élt akkor 1978 előtt, (gy: És mi volt az az álom?) Mit tudom én má azótától nem tudom, megfelejtkeztem, csak azt tudom, hogy láttam a Márjácskát álmomban. De úgy szokták mondani, hogy Máriával álmodunk, akkor bánat van aszongya, keserűség. (...) Álmodunk, hogy valahol megyünk, vagy megyünk búcsúra álmunkba, oszt akkor meglátjuk a Márjácskákot ugye. Mer mindig hol itt vagyunk búcsún álmunkban, hol ott vagyunk. Mikor fölébredünk, akkor sehol se vagyunk."(2) A gondozóasszony testvére: 20. „Egyszer vót, hogy onnan északtól ugye az Úr Jézust láttam ilyen-ilyen, ilyen, ilyen260 -