Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Limbacher Gábor: Máriácska káponkája I.

ilyen, a keresztvei lefelé gyünni olyan sugárba. Mán úgy gyütt lefelé az égből olyan sugárba. A keresztvel gyütt lefelé, (gy: Föl volt feszítve a keresztre?) Igen. Föl vót. (gy: És sugár vette körül a keresztet?) Sugár vette körül igen, meg olyan kék, kék, kék színű felhő, olyanba vót. Arra emlékszek. Há mán húsz éve lehet, mer már TSZ vót akkor, még tudom, hogy arra vót Kiskérnek födünk, osztan akkor álmodtam, hogy onnét Kiskertül szállt le az égből olyan kék felhőbe, azt a keresztvei szállt le. (gy: És nem gondolt akkor valamire Mari néném, mikor ezt álmodta?) Hát úgy mondják, hogyha feszületet látnak, hogy az bánat. Ha segítő Szűzanyát, akkor az öröm, hogyha a fájdalmas Szúzanyát, akkor az bánat. (...) Azt megjegyeztem, hogy nem vót bánatom. 21. (gy: A Szűzanyával nem álmodott még Mari néném?) Álmodtam én mán, de nem is tudom, hogy hogy. Valahogy a templomba vót a Szűzanya, a templomba mentünk, azt a haranglábba vót a Szűzanya valahogy, de mán elfelejtettem."(4) A Másik nőtestvér álombeli látomásában szintén előjelet kapott édesanyja haláláról oly módon, hogy a kápolnai Szűzanya jelent meg: 22. „Mikor édesanyám meg akart halni. Nem is volt beteg, csak én azt álmodtam, hogy vót a körmenet a templom körű, oszt ahol most van a kereszt, ott vót a Márjácska. Mán a Márja-szobor. (gy: Ez ami a kápolnában van?) Ez. Oszt akkor ott olyan hosszú gyöngy vót a nyakába neki. Akkor mindjárt mentünk oda nézni, hogy mit keres itt ez a Márjácska, hát ez nem itt, nem itt van ennek a hele. Hogy kerűt ez ide. Oszt akkor mentünk olyan sokan oda nézegetnyi. Meg hát olyan nagyon örűtem, meg olyan megható vót, meg nagyon mentünk oda, meg csókoltuk meg minden. Gyönyörű ragyogós lánc vót a nyakán, nem nyaklánc, hanem gyöngy. Mint valamikor vót ilyen hosszú soros gyöngy. Én fölébredtem erre az álomra. Erre az álomra fölébredtem, oszt akkor édesanyám azon a héten meghalt, (gy: Nem szólt, nem élt Mária?) Nem élt, csak úgy nézett ránk. Mintha olyan könnyes szemekkel nézett volna ránk. De nem, nem szót úgy semmit. [1966-ban történt.] (gy: Ezen kívül volt-e még Szűzanyával, Jézussal vagy valamely szenttel álma?) Igen, persze. Többször is álmodtam mán ilyekvel. Oszt akkor az iménti álmot mondtam jaj mit álmodtam az éjjel, mentünk a TSZ-be akkor. És ott mondtam, hogy mit fog ez jelenteni, mer úgy szokták mondani, hogy az bánat, hogyha álmodunk ilyekvel. [Több hasonló álma közül csak ezt őrizte meg emlékezetében.]"(5) E testvér lánya is a kápolnai Máriával álmodott néhány hónapja, amikor a gondozóasszony - a nagynénje - megbetegedett. Ez az álom jól példázza a gondozónő és a kápolna összetartozását a helyi társadalmi tudatban: 23. „Nem olyan régen álmodtam a Szűzanyával, mikor a Tera nenus beteg vót. Mert akkor lera nenus mondta Böskének, Mari nenusnak [=(4)] a jányának, azt mondja Böske, azt mondja, majd elgyüsz nekem segíteni, azt mondja átöltöztetni Márjácskát. így böjt előtt vót [1991. év]. En meg akkor álmodtam, akkor éjszaka, hogy már át is vót öltöztetve Máriácska, meg még a szemin is vót ilyen fekete lepel. Hát, mondtam is akkor, hogy biztos valami rosszat fog jelenteni, de idáig még nem, hála Istennek még nem jelentett rosszat."( 19) A gondozóasszony unokatestvérének gyógyulást jelzett a Szűzanya álombeli megjelenése: 24. „Hát én a boldogságos Szűzanyával álmodtam, akkor nagyon fájt a lábam, kifakadt, oszt akkor doktor szurkálta, osztán akkor álmodtam vele, hogy hát ne búsuljak, mer nem tudtam se letérdelni ugye, semmi, maj azt akkor meg fog gyógyulni. Oszt akkor