Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. I.

jén volt fehér és halványlila kombinéja is. Anyagukat tekintve készletének kb. fele habselyem, fele nájlon. A trikón ujjatlan, kivágott, vastagabb rózsaszín pamutanyagból készült alsóinget (kereskedelmi megnevezése: svájci vállas ing) értenek.

8 K. J. melltartót nem hord, indokolatlannak tartja. Az erősebb testalkatú {nagymellű) asszonyok körében azonban terjed használata az 1970-es évektől. A bugyi új eleme a pataki asszonyok öltözködésének. Hosszú szárú, visszáján bolyhozott pamutanyagból való, készen vett meleg-bugyii (svájci bermuda nadrág) hordtak már a második világháború előtt is nagy hidegben a pendely alatt. Hasonlóképpen viselték az előbbi mintájára, sifonból varrott nadrágot (gyolcs-bugyi) a fiatalok, amit a gyári készítésű, immár szár nélküli kisbugyi váltott fel 1970 körül. Ebből habselyem és műszálas egyaránt van K. J. ruhatárában, színük fehér vagy rózsaszín. A mai emlékezet szerint harisnyát mindig hordtak Patakon. A pamut anyagú gyári patentharisnyákat (cérna-harisnya), kézzel kötött csipkeharisnyákat a 60-as években kezdték háttérbe, illetve kiszorítani а flórok, (ma ugyanígy nevezik a vastagszálú nejlonharisnyákat is), nejlonok (vékony-harisnya). A 70-es években megjelent a harisnyanadrág. Mint a fiatalabbak általában, К J. is megpróbálkozott vele, de nála nem vált be, így maradt a harisnyáknál.

9 K. J. készletében mindkét újabb fajtából van, lehetőleg különböző árnyalatúak a világosdrapptól a sötétbarnáig. 1-2 pár feketének is kell mindig lennie, hogy hirtelen jött gyász ne érje készületlenül. Nagy-gyász esetére tart fekete patentharisnyát is. A tönkrement példányokat folyamatosan pótolja. - Csatinak nevezik a harisnya rögzítésére szolgáló, 2-3 cm széles, végeivel összevarrt gumiszalagot, amit ki-ki comja vastagságához igazít. Lehetőleg barna színű, mintázatú gumit vesznek hozzá, tiszta fehéret sohasem. 1.1.1 Szoknyák Patakon egységesen szoknyáról beszélnek, az öltözet szerkezetében elfoglalt helyük szerint azonban három csoportjuk különíthető el, amelyek forma, illetve eredet szempontjából is mutatnak eltéréseket. A legalulra viselt szoknyák (1-7.) részint a pendely, részint az egyik korábbi alsószoknya fajtából alakultak ki. A régi formát (rövid, húzott, hasíték hátul) megtartva, az 50-es évektől a magukszőtte vászon helyett kezdték gyári anyagból varrni a pendelyeket. A fölé viselt legalsó, barhendből, hasonló szabással készült szoknya (cakkos-szoknya; nevét aljának szegeséről kapta) valamivel hosszabb volt a pendelynél, de ez sem fedte a térdet. A szoknyaviselet 1970 körüli erőteljes megrövidülése idején e két ruhaféle hosszát kezdték hozzáigazítani a föléjük viselt többi szoknyához. Azaz már csak annyival készítették rövidebbre, amennyivel minden szoknya rövidebb a fölé kerülőnél, hogy felvéve aljuk szépen rendeződjön. Ezzel egyidejűleg a cakkosszoknyák munkaigényes szegőzését elhagyták, a kétféle ruhadarab egységesült, s a továbbiakban mint legalsó szoknya funkcionál. A legalulra viselt szoknyák sifonból, lazább szövésű, pelenka-anyagnak nevezett pamutvászonból, barhendből készülnek. Az előbbiek esetében előírás, hogy tiszta fehérek legyenek; barhendből megengedett a mintás (általában virágos) is, de csak világos alapszínű anyagot választanak hozzá. Az anyag szélességétől függően 3-4 szélből készülnek, a bőséget apró ráncokba rögzítik úgy, hogy a has fölött ráncolatlan marad a szoknya. A derékpánt (gallér) ujjnyi széles, a hasíték hátulra kerül. Kötőmadzagjuk (kötő) fehér köpper- vagy danúvia szalag. Aljuk keskenyen (1 cm szélességben) visszaszegett (1-4.), vagy két ujjnyi felhajtással készült (5-7.). Ez utóbbi formával együtt jár, hogy a szoknya aljára keskeny szegélyt varrnak: K. J. szoknyái esetében fehér csipkéből, de egyébként lehet margitdíszből

12 is. A legalsó- és felsőszoknya között viselt szoknyák (8-18.) - megkülönböztetésül ezeknek a köztes-szoknya elnevezést adtam - formailag kevésbé egységesek. Uj darab ebből általában ritkán készül a 4. alkalomfokozatra. Ha mégis (8., 14.), úgy az anyagában, formájában a mindenkori legalsó-szoknyákkal egyezik meg, de hosszát régen is a fölé viselt darabokéhoz igazították. 213