Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. I.

Legáltalánosabb azonban, hogy a leértékelődött felsőszoknyákat hordják el köztes szoknyaként. K. J. 11., 12., 13., 17., 18. szoknyája is felsőnek készült, de mosásban összementek, így már rövidek erre a célra. A 10. szoknyát pedig piros alapszíne miatt nem hordja felsőként: túl fiatalos lenne. Az ilyen köztes-szoknyák tehát anyagban, szabásban megegyeznek a később ismertetendő felsőszoknyákkal. Legfeljebb szalagdíszüket bontják le (11., 12.), ha még használható másra. Elfogadott megoldásnak számít az is, hogy ha az ünnepi alsószoknyák közül kikopik egy-egy darab, vagy az ünneplő változatúakból inkább van nélkülözhető (15., 16.), azokat fogják be hétköznapra. A sifonból, barhendből, újabban krisztina anyagból készült ünnepi alsószoknyák formára szintén a kimenő felsőszoknyákhoz hasonlóak. Mindössze szalagdísz nincs rajtuk, illetve ha az anyag vékony (nem bírja el a zsinórt), akkor keskeny csipkével (15., 16.), margitdísszcl szegik az alját. A köztes-szoknyák egyik sajátos fajtája а paplanszoknya (9.). A 60-as években jelent meg a viseletben a régi posztó, félposztó szoknyák pótlására. Azokat hordták el ugyanis nagy hidegben alsószoknyaként, de a második világháborút követően ilyen anyagot már nem árultak. A paplanszoknya három bébiplédből készül az ünnepi alsószoknyák formájára, tekintve, hogy eredetileg csak templomba hordtak ilyet. Majd éppen a munkába utazó asszonyok kezdeményezésére került át ajönni-menni viseletbe is: a fűtetlen autóbuszon jó szolgálatot tesz. A felsőszoknyák (19-37.) jellemző anyaga 4. alkalomfokozatban nyárra a fiókon, télre a barhend és az újabb divatúnak számító (olcsóbb) szövetek. Bővíti a skálát, hogy elhordhatók voltak így a jeles ünnep délutáni kasmírok (kázsmér), angyalbőrök (vékony, matt selyemféle); illetve szükségből a hétköznapi karton szoknyák, amíg újak, mintegy előviselhetők/őnni-menw. Az anyagok színválasztását szigorúan behatárolják az életkorból fakadó szabályok (IV. tábla). A

II. korcsoportban előírásos színtartományon belül a bordó, kék, barna és zöld alapszínű szoknyák gyakoribbak: ezeket a színeket jobban kedvelik, s könnyebb is kapni ilyen színű anyagot. Cifrába a kollektív ízlés szerint válogatnak a kereskedelem biztosította kínálatból. Az egyszínű anyagokat nem kedvelik, legfeljebb szövetből vesznek ilyet, ha nincs más a kívánt színben. Csíkosra is ritkán esik a választás, erre praktikus magyarázatuk nincs: az valahogy nálunk nem megy. A kockás - amibe beleértik a rácsozat mintásakat is - gyakoribb. Ilyenből szövet, barhend esetében egyaránt széles a választék. Legkedveltebbek azonban a virágos mintájú kelmék. Rokonból, kartonból kielégítőnek tartják az ilyen választékot. Barhendből sem volt régen gond, az elmúlt 15-20 évben azonban már ki kell fogni. Hangsúlyozottan az apróvirágiíakat (kisvirágos) keresik. A szoknyakészlet gyarapításában törekednek a változatosságra, ami mint majd látjuk - cifrában a szép öltözködéshez feltétel. A gyászos szoknyák anyagának kiválasztásában pedig az a megfogalmazott cél, hogy az esetenkénti gyász mértékét minél árnyaltabban tudják kifejezni. Általánosságban úgy fogalmaznak, hogy az egyszínű anyag a leggyászosabb, de ilyet szoknyára inkább csak feketéből vesznek. A gyászos jelleg mérlegelésekor mintás kelménél az alapszín a meghatározó, a minta szfn(összetétel)e másodlagos. Az utóbbit csak két azonos alapszínű szoknya közötti különbség eldöntésénél veszik számba. Ilyenkor azonban már a minta jellege, mérete is közrejátszik. Leggyászosabb a fehér mintaszín. Ezzel kb. egyenértékű a fekete mintájú anyag - ilyet azonban ritkán vesznek: nem szeretjük. Az egyetlen színből álló minta sötétebbnek számít a tarkánál (színes)}

4 A geometrikus mintázat ismét csak gyászosabb mint a virágos, az előbbiből konkrétan a pöttyös a leggyászosabb. Más oldalról közelítve pedig: minél nagyobb folthatású a minta, annál kevésbé gyászos az anyag. - Olyan optimális készlete senkinek nincs a faluban, hogy minden gyászos árnyalati fokozatra legyen téli és nyári változat. Mivel a fiókon, karton olcsóbb, mint a barhend, nem beszélve a szövetekről, inkább azokból szereznek be többfélét. Cifrából igyekeznek egyforma arányban gyarapítani a téli és nyári anyagú szoknyákat. A felsőszoknyák négy szélből készülnek. Ha az anyag keskenyebb, külön elejt varrnak neki: a kötény által úgyis takart részt kopottas kendőből, maradék anyagból toldják be, csak az alján kap egy kb. arasznyi széles csíkot az eredeti anyagból. így lényegében ötszeles lesz a szoknya. Általában 3 m anyagot vesznek rá. 70 cm-t számolnak a szoknya hosszára. 70 cm széles kelméből így négy négyzetet kapnak, a maradék 20 cm kiadja az elej alját. Ha gallérra nem marad, 214