Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. I.

xx xxx 128. fejkendő: fekete, egyszínű szövet xxx 129. fejkendő: fekete, egyszínű barhend о 130. szandál (szandál): bordó, félmagas sarkú о x xx 131. szandál: fekete, telitalpú о x xx 132. szandál: fekete, félmagas sarkú о x xx 133. szandál: fekete, félmagas sarkú, keskeny pántokból (kispántos) (xxx) 134. papucscipő (orosú-papucs): fekete (xxx) 135. félcipő (cipő): fekete, lapossarkú, fűzős о x xx 136. csizma (harisnyaszárú csizma): fekete műlakk (xxx) 137. csizma (szlovák-csizma): fekete о x xx 138. sál (sál): középkék fonalból ún. mackó kötéssel kézzel kötve о x 139. kesztyű (kesztyű): zöld, gépi kötésű xx xxx 140. kesztyű: fekete pamutjersey о x xx 141. esernyő (esernyő): a kék különböző árnyalataiból virágosán mintázott, összecsukható 142. kézitáska (táska): fekete műbőr 143. fülbevaló (ßlbevalo): aranyból, lencsés 144. jegygyűrű (jegygyűrű "karikagyűrű): aranyból átlagos vastagságú 145. karóra (óra): kisméretű, négyzetes formájú; orosz gyártmány 1.1. Az egyes tárgytípusok általános formai jellemzői; helyük a viselet változásának folyamatában K. J. részletesen bemutatott jönni-menni ruhakészletének darabjai formai szempontból a 80-as évek gyakorlatát illetően jellemzőnek tekinthetők. Természetesen az életkor függvényében: a II. korcsoportban feltétlenül; a III. korcsoporthoz tartozók is - a színváltástól eltekintve -javarészt ilyen ruhafélékkel rendelkeztek a 4. alkalomfokozatra. Az idősebbek ruhatára viszont már jelentős eltéréseket mutat. Nemcsak azért, mert ők lassabban és kevésbé reagálnak a változásokra, hanem azért is, mert az öregek viselete eleve egységesebb, alkalom szempontjából kevésbé tagolt (ld. III. tábla). Az időbeliségre vonatkozó, alábbi megállapítások is úgy kezelendők, hogy a megadott időben a fiatalok gyakorlatát reprezentálják, amit az idősebbek változó ütemben követtek - ha követték egyáltalán. Más vonatkozásban pedig a jelenségek pontos időbeli behatárolását vizsgálatunknál nehezíti az a körülmény, hogy a viseletbeni újítások többnyire nem az általunk vizsgált alkalomfokozatban jelentek meg elsőként, hanem leggyakrabban a jeles ünnep délutánján illendő kimenőben. A továbbiakban általános tendencia az, hogy amikor az új divatú, első darabok viseletesekké váltak, fokozatosan kerülnek lejjebb, alacsonyabb ünnepélyességi fokozatok viseletébe. Hogy ez pontosan mennyi idő múlva éri el а jönni-menni szintet, abban sok az esetlegesség, egyéni szóródás. Másrészt az sem ritka, hogy viszonylag rövid időn belül megjelenik az új divatú holmi olcsóbb, hétköznapi változata, amit aztán a 4. fokozatban viselnek először, s onnan száll fokozatosan lejjebb. Abban, hogy a két tendencia közül melyik erósebb, a szóbanforgó ruhanemű jellege mellett közrejátszik az, hogy adott időben kinek-kinek melyik megoldás indokoltabb a meglévő ruhatárához viszonyítva. 1.1.1. Alsónemúk A kombiné és a trikó az 1960-as években terjedt el községünkben. Funkcionális szempontból előzményük a derékszögű szabásvonalak szerint, de már gyári anyagból készült, bevarrott ujjú ing, amelyet még felsőruhaként is viseltek. Mindkét ruhaféle gyári termék. A kombiné fazonja, díszítése lényegtelen, a mindenkori bolti kínálatból ki-ki ízlése szerint választ. Legfeljebb annyi kötöttség van, hogy halvány színű legyen. K. J. főleg a rózsaszínt kedveli, de az adatfelvétel ide212