Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Zólyomi József: A szendehelyi németek születési, házassági, halotti adatai 1754–1900

A Szendehelyre költözők első generációja még biztos úgy élt, azokat a szokásokat őrizte, amelyeket a Berkenyén lakó szülőktől, nagyszülőktől megtanult. Az új környezet, az eltérő megélhetési lehetőség, hajlamossá tehette az újonnan verbuválódott közösséget, hogy megtanult, vagy örökölt hagyományait, szokásait megváltoztassa, azokat mindennapi életéhez igazítsa. Ezért is tartjuk izgalmas feladatnak, hogy Berkenye után a szendehelyi anyakönyveket is feldolgozzuk, azonos szempontok szerint. Hiszen a közölt adatokból kitűnik, hogy Szendehely milyen mértékben maradt hagyományőrző, az egy családba született gyermekek számával, a keresztnévadás szokásával, a házasulandók korával, a rokonházasságok kényszerű gyakorlatával, a csecsemő- és gyermekhalandóság szomorú tényével. Mielőtt szűkebb témánkra rátérnénk, a két község történetének eddigi szerény ismeretében is fel szeretnénk hfvni a figyelmet Berkenye és Szendehely néhány sajátosságára. a) Mindkét településen a betelepült német családok többségének a leszármazottai napjainkig kimutathatók. b) A legidősebb fiú örökösödési joga (vagyis a szülőktől ő vette át a gazdaság irányítását, a testvéreket pedig kifizette) az első világháborúig, némely családoknál 1945-ig elfogadott gyakorlat volt. c) A pap, a tanító, és az állatokat őrző pásztorokon kívül, idegen ritkán települhetett közéjük. Ha eladó föld, szőlő, ház volt e két faluban, azt a német családok vásárolták meg. d) A két falu egymás között házasodott. Idegenből ritkán hoztak férjet, illetve feleséget a 19. század végéig. így a rokoni, baráti kapcsolatok a legutóbbi időkig megmaradtak. e) Berkenye, újratelepítése óta, az elszigetelt, zárt falvak közé tartozott. A Postaúttól távoleső faluban idegenek ritkán fordultak meg. A legközelebbi vásárközpontot, Vácott, csak Szendehelyen keresztül, vagy még körülményesebben Verőce érintésével közelíthették meg. A faluban új zsellérházhelyeket csak a 19. század végén osztottak ki, de ezt is szűk számban, a lakosság létszámát ez alig növelte. így mindvégig alacsony lélekszámú, alig fejlődő település maradt a legutóbbi évtizedekig. Iparos réteg itt soha nem alakult ki, a nők közül is kevesen mentek el szolgálónak a falu határán kívül. Az elszegényedett családoknak a gazdáknál, a püspöki erdőkben vállalt napszámos munka biztosította a megélhetést. A berkenyeiek 1848-ig Nógrád községbe jártak templomba, az anyakönyvezésük is itt történt. f) Szendehely települési adottsága kedvezőbb volt. A falu szélén vezetett el a Pest-Kassa közötti Postaút, amelyen jelentős forgalom zajlott le. A helyi kocsmába, a falu lakóihoz italvásárlás, szállás kérés céljából betérő idegenektől gazdag hírforráshoz jutottak az itt lakók. A gyakran átvonuló kereskedőkkel az adás-vételt könnyebb volt lebonyolítani, így a szendehelyiek tárgyi kultúrája gyorsabban változhatott és gazdagodhatott. Vác viszonylagos közelsége is kedvezőleg hathatott a kereskedelemre. A gabona, a bor, a tűzifa eladásából, a kisebb szállítási költségek miatt, nagyobb jövedelemre tehettek szert a falu lakói. A múlt század negyvenes éveitől, a fokozódó szegénység hatására, a férfiak egyre növekvő létszámban az iparban dolgoztak Vácott, Budapesten, a környező települések nagyobb építkezésein. A nők közül is elég sokan szegődtek cselédnek, szolgálónak, napszámosnak Vácra, Budapestre, a közeli falvak kereskedőinek, hivatalnokainak házába, ahonnan hetente, kéthetente, vagy havonta jártak haza látogatóba. A rendszeres és tartós távollét gazdagíthatta az ismereteket, hathatott a gondolkodásra, az életvitelre stb. Szendehely a település szerkezetében is eltért Berkenyétől. Míg Berkenyén a 18. században kialakult falukép a múlt század végéig alig változott, addig szendehelyen, a 19. század első felében, a Postaút baloldalán két utcasor beépítésére kaptak engedélyt a zsellérek. A múlt század második felében, és a századforduló táján a falu északi oldalán futó patak baloldalát, a főút két oldalát (a templomtól északra) zsellérházakkal népesítették be. Több berkenyéi házhely nélküli zsellércsalád is áttelepült Szendehelyre. A zsellértelkek bővítésének lehetősége, a lakosság létszámának gyorsabb ütemű növekedését eredményezte, főleg a múlt század második felében. A 18. század közepén létesült Szendehely lakosai 1787-ig Verőcére jártak templomba, az anyakönyvezésük is itt történt. 162