Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Zólyomi József: A szendehelyi németek születési, házassági, halotti adatai 1754–1900

XVII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1991 NÉPRAJZ ETHNOGRAPHIE Zólyomi József A szendehelyi németek születési, házassági, halotti adatai 1754-1900 A Nógrád megyei német telepítésű falvak (Berkenye, Szendehely, Katalin puszta) nyelvészeti, történeti, néprajzi vizsgálata az utóbbi években felgyorsult. Az 1970-es évek elején jelent meg a megyénk német falvait is érintő nyelvészeti dolgozat, amely megállapítja, hogy az itt élő németek a keleti frank nyelvjárást beszélik.

1 1987 őszén mintegy tíz néprajzkutató Szendehely népviseletét, népszokásait, gazdálkodását, népi állattartását, stb. tanulmányozta. Azóta néhány dolgozat is elkészült, amelyek e kutatómunkának az eredményei. Levéltári források alapján íródott meg Berkenye, Szendehely és Katalin puszta településtörténete 1718-tól 1848-ig.

2 Külön tanulmány foglalkozik Szendehely és a hozzátartozó Katalin puszta társadalmával, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a múlt század negyvenes éveitől - megélhetési gondok miatt egyre több családfő kényszerült arra, hogy szakmát tanuljon, mint kőműves, ács, asztalos, csizmadia stb. keresse meg kenyerét Vácott, Budapesten, vagy esetleg a faluban.

3 A fentebb jelzett tanulmányok alapján tudjuk, hogy a három Nógrád megyei német település közül Berkenyére érkeztek (1718) az első német telepesek. A túlnépesedő község lakói már az 1750-es évek elején arra kérték földesurukat, a váci püspököt, hogy az általuk Sende névre keresztelt határrészben, Katalin puszta fölött, a Pest-Kassa postaút mellett egy új falut létesítsenek. A váci püspök az új település kialakítására és megszállására 1753. május 3-án kelt szerződésben adta meg az engedélyt azzal a kikötéssel, hogy a létesítendő falu neve Szendehely legyen. Természetes, hogy Szendehely első lakóinak többsége Berkenye túlnépesedett családaiból került ki. Szendehely törzslakossága még napjainkban is azoknak a családoknak a leszármazottai, akik a 18. század közepén, vagy az azt követő évtizedekben költöztek át Berkenyéről. A közigazgatásilag Szendehelyhez tartozó Katalin puszta benépesítése is a 18. század közepén kezdődött, evangélikus vallású német családokkal. Az 1780-as évek elejétől a puszta zsellértelkei fokozatosan a szendehelyiek tulajdonába kerültek házasság, vásárlás révén. Az elmúlt években az anyaközségnek, Berkenyének dolgoztuk fel a születési, házassági és halotti anyakönyveit, ötvenéves időszakokra bontva mutattuk be - a betelepítéstől (1718) a 19. század végéig - a születések számát, a családok gyermekszaporulatát, a keresztnévadás szokását, a házasságkötések számát, a házasulandók korát, az esküvő hónapját és napját, végül a halottak kor- és nemenkénti számát. A történeti és néprajzi kutatásnak fontos feladata olyan közösségek vizsgálata, amelyek egykor egy falu határán belül éltek, de számos tagja, a gazdasági körülmények hatására, kénytelen szülőfalujából elköltözni, más környezetben új közösséget kialakítani. Mint jeleztük, ez történt a Berkenyéről Szendehelyre költözött német családokkal, akik néhány kilométerrel távolabb, kénytelenek voltak új falut létesíteni, önálló gazdálkodásra berendezkedni. Rokonokból, testvérekből, barátokból, ismerősökből új közösség alakult ki, amely számos vonatkozásban elszakadt az anyaközségtől. Hiszen elmaradtak a mindennapi találkozások, stb., amelyek a tradíciók megőrzésének, továbbélésének fontos feltételei. 161