Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Oborni Teréz: Nógrád vármegye népoktatása 1770-1771 között

s végül mindezért kisebb-nagyobb pénzösszeget kaptak, amelynek bizonyos része a tanítót illette meg. A falu közössége mindig bevetett a tanító számára egy földdarabot őszi vagy tavaszi búzával, ezt az összeírásokban a „seminatura" szóval jelölték, amelyet az egyszerűség kedvéért az adattárban is így szerepeltetünk. A bevetett földterület nagysága településenként változott, általában pozsonyi mérőben, kilában vagy köbölben adták meg azt. Ha az egyes falvak adatait megvizsgáljuk, arra a következtetésre jutunk, hogy a pozsonyi mérőt a kilával, a pozsonyi mérőt a köböllel, sőt esetenként mindhármat egymáshoz viszonyítva egyenlőnek tekintették. Ha a tanítónak saját kezelésben tartott földje is volt, azt külön följegyezték az összeírok, mint például 1772-ben Nagyorosziban. Az evangélikus tanítók jövedelmeit az összeírások bővebben tárgyalják. Ennek egy részét itt is a stólajövedelmek tették ki. Magyarázatra szorulnak azonban azok az egyházi tevékenységek, amelyekben a tanító is közreműködött, természetesen inkább kántorként, s ezért a beszedett pénzből is részesült. „Cantatio"-kor a tanító a gyerekekkel énekelni ment a hívek házához, néhol a lelkész.is velük ment. Általában a három nagyünnepen, vagyis Karácsony, Húsvét és Pünkösd idején, valamint Szent Gergely, Szent Márton és Szent Balázs napján mentek „kántálni", s az ekkor összeszedett pénzből részesedett a tanító is. A „cantatio" rendszerint együtt járt a „hostiatio"-val, vagyis az újonnan sütött ostya széthordásával, amelyért szintén pénzt adtak a hívek. Az evangélikusoknál is szokásban volt a koleda, amelynek Lónyabányán 1/3-ad részét kapta a tanító. Az istentiszteletek és egyházi szolgálatok utáni adakozást „offertorium"-nak nevezték. Szokás szerint ezeknek is 1/3-ad részét kapta meg a tanító, kivéve a keresztelési offertoriumot, amelyet teljes egészében megkapott, és a gyónáskor összegyűjtött pénzt, amelynek csak 1/6- a járt neki. Sok evangélikus tanítónak volt kertje, rétje. Tamásiban gyümölcsöskertje és kenderföldje, Tossoncán káposztaföldje is volt. Seminaturát, vagyis bevetett szántóföldet kaptak az evangélikus tanítók is. A kezdő tanulóktól rendszerint évente 8 garast, a felsőbb évesektől 17 garast és egy-egy csirkét kaptak. A tanító házáról két kivételtől eltekintve nem esik szó az összeírásokban. Málnapatakán a tanító a „közház"-ban lakott, míg Osgyánban a hívők által fenntartott ún. iskolaházban. Ha kántor, jegyző vagy orgonista is volt egyúttal a tanító, azért rendszerint külön fizetségben részesült. Magyarországon a törökök kiűzése utáni évszázadban az egyházak iskolaszervező tevékenysége következtében létrejött falusi és mezővárosi kisiskolahálózat Nógrád vármegyében hasonlóan működött, mint az ország más területein. Az 1770-1772. években készült tanítóösszeírásokból elénk rajzolódó kép azonban tovább pontosítható az egyházfelügyeleti látogatások, a canonica visitatio-k alkalmával készült jegyzőkönyvek adatainak feldolgozásával. Nógrád vármegye sajátosságát az evangélikus falvak, evangélikus tanítók nagy száma jelenti, s ezért az ismertetésre kerülő összeírások elsősorban ezekre vonatkozóan gazdagítják ismereteinket. JEGYZETEK 1. Kosáiy Domokos, Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp., 1988.21. p. 2 A kérdésről lásd: ifj. Barta János, A felvilágosult abszolutizmus agrárpolitikája a Habsburg- és Hohenzollern monarchiában, Bp., 1982 | 3. Férge Zsuzsa, Az iskolarendszer és az iskolai tudás társadalmi meghatározottsága, Bp., 1976. (Neveléstudomány és társadalmi gyakorlat 4.) 32 p. 4. Nógrád Megyei Levéltár IY-l/a/5.508-509. p. 5. Az összeírások megtalálhatók: Nógrád Megyei Levéltár IY-l/b. Közgyűlési iratokból kigyűjtött összeírások gyűjteménye 7. Tanítók összeírása: ői.: 115-127. 6. Fináczy Ernő, Magyarországi közoktatás Mária Terézia korában, I. köt, Bp., 1899. 248. p. 7. Belitzky János, Nógrád megye története 896-1849., Salgótarján, 1972 204. p. 8. Uo. 267. p. 9. Mészáros István, Az 1845 előtti hazai népoktatás-történetre vonatkozó kutatások néhány problémája = Magyar Pedagógia 1979/3.296-316. p. 10. Mészáros István, Katolikus kisiskoláink 1714-1773 kőzött = Tanulmányok a magyar nevelésügy XVII-XX. századi történetéből, Bp., 1980. 59-85. p. 14