Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Oborni Teréz: Nógrád vármegye népoktatása 1770-1771 között

A falusi népiskolák szerveződése Magyarországon a 16. század végén indult, majd a 17. században bontakozott ki a katolikus és protestáns egyházak felügyelete alatt. A18. század elejétől pedig a köznép oktatásának igénye egyre általánosabbá vált mindegyik vallásfelekezetnél. Az anyanyelven való oktatást különösen a protestánsok törekvései hangsúlyozták, fokozatosan gyarapítva saját kisiskoláik számát. A progresszív folyamat azonban nem volt ellentmondásoktól mentes. Számos helyen tapasztalható ugyanis, hogy a parasztság részéről nagy ellenállás mutatkozott az iskolával szemben. Ebben közrejátszhatott a jobbágyság társadalomban elfoglalt helyéből eleve adódó kilátástalanság, anyagi okok, a gyermekmunka szükségessége. így aztán nem volt csoda, ha a szülők a mezőgazdasági munkák idején inkább munkára fogták gyermekeiket. Az összeírok sokszor csak azt tudták regisztrálni, hogy nincs tanuló, a gyermekek nem járnak iskolába. A 18. századi népiskolák jellemző vonásait, a falusi, mezővárosi tanítók szerepét sokan és sokhelyütt elemezték már. Ezek alapján összefoglalóan megállapítható, hogy ebben a korban a nevelésben alapvető cél a hasznos, engedelmes állampolgári magatartás megszilárdítása a vallás egyetemes kereteinek, cél- és eszközrendszerének felhasználásával. A népiskoláknak pedig a társadalom fennálló rendjébe beilleszkedő, annak eszményeit elfogadó és „állapotbeli" kötelességeinek minden körülmények között megfelelő ember nevelését kellett szolgálniuk. Tárgyi ismeretek nyújtása csak másodrendű feladat volt, és az így szerzett tudás is csupán a paraszti lét mindennapjaiban nélkülözhetetlen elemi tudnivalókra korlátozódott. A parasztság életviteléhez, munkájának racionalizálásához valóban hasznos ismereteket csak a felvilágosodás új szellemű, polgári utilitarizmusból is táplálkozó nevelési elmélete igyekezett nyújtani. Egyelőre azonban a népiskolák, vagy másként falusi kisiskolák távol álltak ettől a gondolatkörtől. Látogatottságuk igen csekély részben azért, mert a jobbágyság az előbbiekben említett okokból nem tekinti igazán fontosnak gyermekei iskoláztatását, s ezért nem hajlandó fizetni a tanító járandóságát, de korszakunkban gyakran előfordul az is, hogy maga a tanító szorítja háttérbe a tanítást kántori és jegyzői elfoglaltsága miatt. Mária Terézia rendelete a falusi népiskolai tanítók összeírásáról a Helytartótanács közvetítésével 1770. augusztus 14-én került Nógrád vármegye szügyi gyűlése elé. Eszerint a vármegye tisztikarának az egyházak és földesurak közreműködésével jegyzékbe kellett foglalnia a megyében működő népiskolai tanítókat járásonként, falvanként. Fel kellett tüntetniük a tanulók számát, vallását, a tanítás módját és a tanítók javadalmait is. A rendeletet követően a járási szolgabírók az alábbi időpontokra készítették el felméréseiket.

5 Füleki járás: 1770. okt. 30. 1771. aug. 17. 1772. dec. 1. Szécsényi járás: 1770. (?) 1771. júl. 24. 1772. dec. 1. Kékkői járás: 1770. nov. 18. 1771. aug. 29. 1772. dec. 1. (1773. ?) Losonci járás: 1770. okt. 30. 1771. szept. 23. 1772. dec. 1. Az 1770. és 1771. évi felmérések részletes adatokat tartalmaznak. Főképpen ezekre támaszkodhatunk, mivel 1771-ben a vármegyében csupán a nem-katolikus tanítókról készítettek igen hiányos összeírásokat. A Kékkői járás 1773-ra datált összeírása minden valószínűség szerint az előző, 1772. évi felmérés másolata, azzal az egy különbséggel, hogy ebben Kékkő mezővárosa még nem szerepelt. Az összeírásokat a mellékelt adattári részben a korabeli Nógrád vármegye járási beosztását 10