A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Jakus Lajos: Sisa Pista az utolsó betyák a Cserhátban

Adatközlő Dobor József 64 éves középparaszt. Ipolyvece, Nógrád megye. Lejegyző: Varga Mariann néprajzos. Néprajzi Múzeumi Adattár.

35 A gombostűvel megpatkolt asszony esete megtalálható a Jánosik-mondakörben. Jánosik a szlovákok nemzeti hőse, egykor Rákóczi katonája, majd pandúr, végül betyár a Tátrában. Az 1700-as években keletkezett monda még így szól; Két asszony: gazdag és szegény a városba megy. Jánosik meghallja, hogy a gazdag szidja, a szegény dicséri. Ekkor a gazdaggal szeget hozat, sarkába veri, a szegénynek pénzt ad, vásároljon a gyerekének ajándékot. Az előbbi Dobos József adatközlőtől olvasható (szeg helyett gombostű) a szegény asszony esete pedig a Sisa Pista-ponyva egyike, a zsírt vásárló asszony, akitől előbb elveszi 40 krajcárját, majd megsajnálja s ad neki 10 forintot. Itt érdekesen mutatkozna meg az egyébként gazdagokat kíméletlenül fosztogató s a szegényeket támogató betyár. A szegény asszony esetében azonban itt előbb elveszi a néhány krajcárt is. Hogy mennyire egykaptafára készült a Sisa Pista-ponyva, azt az utolsó jászsági betyár, Boros Sanyinak is tulajdonítja Agócs István jászapáti kisbíró. Szerinte a gazdag asszony találkozott Boros Sanyival. Nem ismerte fel, leszólta a betyárt. Ekkor hozat vele egy pakéta gyufát, egy tucat gombostűt. Az asszony talpába betűzdelte a gombostűt. Agócs elbeszélését közölte Borzák Lajos 1959-ben.

36 6. A szabadságos katonát megvendégeli Sisa Pista Hosszú Sulyan János penci lakos édesapja az 1870-es évek elején Losoncon katonáskodott. Szabadságra jött haza gyalogosan, s Rétság közelében betért egy kocsmába. Ott ült az egyik asztalnál rojtos gatyában, pörge kalappal Sisa Pista. Sulyan nem ismeri. A betyár borral kínálja a katonát. A kocsmáros az asztal alatt a katona lábára lép s odasúgja figyelmeztetve, hogy kivel került össze. Sulyan megrémülve elszökik a kocsmából, otthagyva a betyár vendéglátását, sietve folytatva útját haza. Adatközlő Hosszú Sulyan János szül. 1888-ban, meghalt 1967-ben. Magnófelvétel készült vele az 1960-as évek elején.

37 7. Ebéd Sisa Pistával Balassagyarmaton Gönczi László volt községházi írnok levele a szerzőhöz 1972. május 5-én.

38 „Kb. 7 éves vagy 6 lehettem, tehát 1906 vagy 1907-ben Bgyarmaton, saját lakásunkon az apám által vendégül hozott Sisa Pistával együtt ebédeltem túrós tésztát, még arra is emlékszem. Valószínűleg mint az alsótoldi, kozárdi, homokterenyei nagynénéim örökölt birtokai fizethettek quasi conventiót Sisának, hogy kímélje birtokaikat, s a járandóságot apám közvetítette." Sisának a kapcsolata a családdal korábbi, az 1870-es évek elejére vonatkozott. 1906-ban a régi ismeretség nyomán vendégeskedhetett Höpner László balassagyarmati gyógyszerész unokája, magyarosított nevén Gönczi szüleinél. Sisa valóban megfordult Kozárdon és Alsótoldon a zsidó kocsmárosnál, részt vett a kozárdi pincék feltörésében. A nagynénik azért fizethettek neki annakidején konvenciót, hogy a sajátjukat megkíméljék. A vásári ponyva értéke A XVI. századtól ismert városi ponyva, mint a Toldi Miklós jeles cselekedeteiről, vagy az Argirus királyfi históriájáról szóló Pogány Péter megállapítása szerint „nem más, mint az irodalomtörténet mikrokozmosza. A ponyva népeket és néposztályokat indított égy új világ: az írott költészet felé, de ugyanakkor, mint művelődéstörténeti hűséges mikroszkopium föltárja a vizsgálódó előtt a mindenkori szájhagyomány, a »néphagyomány« friss vért adó áramlásait, életbevágó folyamatait, titokzatos fölszívódásait."

39 Témájánál fogva sokrétű ponyva keletkezett a XVIII. század utolsó negyedétől fogva. Betyártörténetek közül a legrégebbi Az Alföldre menendő Angyal Bandi nótája. Szirmai A. szerint Angyal Bandi Pest megyei nemes volt és 1804-ben halt meg a kassai fogházban, igazi neve Ónody András. 353