A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Jakus Lajos: Sisa Pista az utolsó betyák a Cserhátban

Az 1810—20-as évek között nyomatták ki Sallai Pista és ama híres nevezetes Barna Péter nótáit. E gyönyörű balladában Ady Endre költeménye néhány sorának változata olvasható Felszállott a Páva, Vármegye házára, De nem Barna Péter szabadulására. Ahogy a költő vallott az elnyomó feudális rendről, úgy érzett a betyárok iránt rokonszenvet az egyszerű szegény nép, olvasta ponyván történetüket. Itt fordul elő először a bujdosó betyár kesergője: Fújd el jó szél, fújd el hosszú útnak porát, / Hogy senki ne lássa fakó lova nyomát. Ötven évvel később a nép ajkán már a cserháti Sisa Pistáról így hallottak énekelni: Fújd el jó szél, fújd el Hosszú utca porát, hogy meg ne ismerjék Sisa Pista nyomát. Ha kölcsönzött is, de nem olyan mint a kínnal írott Sisa Pista nótája, melyet „Igazmondó" íróasztal mellett költött. Csak utolsó, befejező sorai emlékeztetnek balladai hangvételre, mely a nép ajakán keletkezhetett: Hej de magos a Cserhát erdő fája, Sisa Pistának jó lesz bitófára. Sisa Pista tetteiről szóló tákolmányhistóriák is példázzák, hogy a század második felében már a betyár sztereotípia nyomán keletkeznek a róluk szóló történetek, azért olyan vérszegények, s nemegyszer a bűnügyi históriák előhírnökei, melyek a századfordulón a városi kispolgárság igényeit akarták kielégíteni rémtörténetekkel fűszerzett gyilkosságok leírásával. Ennek a ponyvairodalomnak már semmi köze a nép kulturálódásához, melyet a nyomtatott betű olvasása jelentett még a XIX. században is. Ponyva Sisa Pista tetteiről Bűnhistóriák ponyván az 1780-as évektől jelentek meg. Az egyszerű falusi nép megvásárolta, mohón olvasta s el is hitte a bennük foglalt rémtetteket. Különösen a XIX. század második felében Bucsánszky és Bartalits nyomdája versengett, ponyvákkal elárasztotta az országos vásárokat látogató falusi népet. Ilyen ponyva jelent meg 1875-ben Sisa Pistáról, mielőtt megtörtént volna elítéltetése.

40 Szerzője: Igazmondó. Hogy mennyiben felel meg a valóságnak amit leír, bízzuk az olvasóra, bár arra hivatkozik, hiteles emberektől hallotta azokat. Kétféle címlappal s majdnem azonos tartalommal jelenik meg. Az egyiken a pandúr reá fogja pisztolyát, a másiknak Sisa hátracsavarja kardot tartó kezét s fokosát ütésre emeli. A másik címlapon a megrémült váci püspök előtt felfedi magát Sisa, széttárja „reverendáját" s alatta pisztolycsöve s betyáros ruhája: laibi és rojtos nyakravalója látszik. A néhány oldalas füzet első oldalán döcögő rímekben elmondja, miről fog szólni a történet: Egy ilyen rablóról írok mostan néktek, Aki rettegésben tartja a vidéket. Melyben merész rabló gaz csínjait űzi, És a nép nyomorát nagyítja, tetézi. Kiről az emberek csodákat beszélnek, Aki láthatatlanná tudja tenni magát, S üldözői perez alatt elveszítik nyomát. Sisa Pista e ponyva szerint szegény szülőktől származott, az erdős Cserháton. Előbb pandúr, majd bandát szervez csavargó legényekből. 354