A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Jakus Lajos: Sisa Pista az utolsó betyák a Cserhátban

— Hát sok volt az a pénz? — Ennyi és ennyi. — No ne sírjon édesanyám, itt van a pénze. — Ki vette el nem tudjuk. — Hát ha nem tudják — aszongya —, én tudom, hogy ki vette el. így Sisa Pista — kérem — gondolta, jó élet lesz, ha engem a szülők sem ismertek föl. Nagyon jó lesz. Akkor folytatni kezdte a betyárságot, amerre ment, mindenütt jót nem tett. Nem bántott senkit sem, hanem hát csak a pénzre ragaszkodott. 2. Sisa Pista és a nógrádberceli kocsmáros fia Sisa Pista elment egyszer Nógrádbercelre nappal a kocsmába, civilben. — Hej, ha úgy bejönne ide a Sisa Pista — aszongya —, tudom szorulnának maguk. Klein kocsmárosnak a fia erős zsidógyerek volt, aszongya: — Én? Úgy vágnám pofon, hogy a feje elszállna a két válla között. — Hát jó, ha olyan bátor. Azon az éjszakán betyárruhában ott termett Sisa 12 órakor. Nem vették észre, mikor bement. — Zsidócska, kelj föl — aszongya —, itt vagyok, Sisa Pista vagyok. Nó, kelj föl az ágybul, aggyal olyan pofont, hogy a fejem elszálljon a vállam között. — Jaj, Pistikém, dehogy adok. —Mi van az ujjadon, gyűrű? Mutasd, jó volna nekem, passzol nagyon. Ez nekem jó lesz. Akkor lehúzta neki Sisa az ujjáról. — Te zsidó, hol a pénzed? Add elő! — Jaj, jaj! Pistikém, nem sok van. — Nem? Annyi van, mindet ide, de rögtön! Akkor a zsidó szaladt a szobába, kihozta a pénzt, mind az egészet odaadta. — No szerencséd zsidó, az én kedvemre mindent megtettél, máskülönben megtudtad volna, milyen zsidó legény vagy te, aki a Sisa Pistának olyan pofont tudott volna adni, hogy a feje elszáll a két válla között. 3. Hogyan lett erdöör Sisa Pista Sisa Pista elment egyszer Nagymarosra Dutkovics Imre grófhoz. Köszönt be szépen. — No, mi újság, mit hozott? — kérdi a gróf. — Nem hoztam én egyebet, — aszongya — szeretnék én... — Mit? — Erdőőrnek beállni. — Fiam, nős vagy nőtlen? — Még nőtlen vagyok. — Egy kicsit baj, de azért hát hova valósi vagy? — Én kérem bujáki vagyok. — Hogy hívnak téged? — Hát majd az írásom megmondja méltóságos uram. Kapcsolt mindjárt a gróf, miért nem akarja a nevit megmondani, mert tévedés történt a Sisa Pistánál. Megfogadta, a Sisa Pista erdész, erdőőr lett, bátor és merész, nem ijedt meg senkitől. Megtudta a gróf, hogy ő Sisa Pista volt, a betyár. — Hát Pistikém, megfogadtalak anélkül, de szerettelek volna látni én betyárruhában. Valamikor betyárkodtál. Egy nagy vadászatot tartott a gróf. Meghívta a nagy vendégeket Bécsből, Pestről, jó kollégáit, bárókat meg hercegeket is, voltak külföldről is. Este a vendégek, akik voltak vadászaton, mulatoztak egy teremben. 351