A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Jakus Lajos: Sisa Pista az utolsó betyák a Cserhátban

hadnagyoknak, mondd meg nekik, hogy a két disznót az hajtotta el, aki idehajtotta.!« Ő úgy früstök tájban ment haza kenyerezni, akkor mondta a felesége mi történt". A csenbiztost nem tudta félrevezetni Barna a vallomásával: „Hiába szépíted a dolgot, 4 db sertéseket hajtottak azok te hozzád, a nagyot te azonnal leölted, amit a hadnagyok nálad * a teknőben találtak, a másik kettő az ólban volt, azokból pénzt akartál csinálni... nem volt neked egy malacod sem, ösmerlek hogy ki vagy, már ilyenekért többször is voltál fogva, a hadnagyokat azzal ámítottad el, hogy te Sisát kezőkbe adod, csak nekem ne jelentsék, hogy te azon sertéseket honnan szerezted." Sisa akkor kicsúszott a kezük közül, azonban még ezen a napon december 26-án, amikor Barna kihallgatása folyt, őt is elfogták, Kis-Csóka csak 1874. február 2-án került pandúrkézre. Sisa Pista hurokra került A Nógrádmegyei Lapok 1874. január 4-i 1. száma már hírül adja: „Sisa elfogatott Baksán Heves megyében ottani lakosok által s általadva a rendőri közegnek, Egerbe vitetett." Következő napon részletesen leírja Sisa hurokra kerülését. Sisa Pista dec. 27-én történt elfogatásáról a következő részletes tudósítást írja az „E" : „Az egri kir. ügyészhez f. hó dec. 27-én a baksai bíró vezetése alatt egy megkötözött betyáros kinézésű embert szállítottak be, kit előtte való este Baksán három érsekuradalmi kerülő a kocsmában makacs ellenállás és folytonos életveszélyes küzdelem között fogottéi. A legény majdnem öles termetű, mintegy 24 éves szép szál növésű, világos szőke gyönge szakállal és serkenő bajusszal. Elfogatásának története a következő; Karácsony második napján este két fegyveres legény toppant be a baksai kocsmába s ott mindjárt tuczat számra hordatták előbb üvegekkel a bort, majd pedig midőn azokat mind összetörték volna, veder számra parancsolták. E közben több lövést tettek fegyverükből a kocsma fala és ablakába, s rakonczátlanságuk folytán még nagyobb vérszemet kapva, az egyik elkiáltotta magát: Én vagyok Sisa Pista a ki angyala van! a kinek valami baja van velem, álljon ki! A kocsmában három érseki uradalmi kerülő volt: András István, Erős István és Mása Ipacs Mátyás. Ez utóbbi a folyó év tavaszán azon okból, mert Vidróczki Márton fegyveres betyárral ép a kocsmában követett mulatásáért már fogva volt, — s szája ízében lévén még az ártatlanul szenvedett büntetés, Sisa neve hallatára felugrott, s állítólag ezen szavakkal: »Hiszen szenvedtem Vidróczkiért, de érted szenvedni nem fogok« — felugrott helyéről, megragadta a henczegő betyárt nyakravalójánál fogva. »Ha Sisa vagy, úgy gyere a faluházához«. Ekkor társai segélyével vonszolni kezdé, s daczára annak, hogy a betyár czimborája töltött pisztolyát rácsattintotta Mására, de azonban szerencsére nem sült el, mégis mindkét betyárt a falu házához sikerült vinni. Itt a magát Sisának vallott egyén Barna János kondásnak társa pedig Oláh Ferencnek adta ki magát, s még egyszer megkísértették a menekülést, s keresztül törve magukat a tömegen, elszaladtak, de egyikök, ki Sisának mondotta magát, újólag elfogatott, s a királyi ügyésznek átadatott. Oláh Ferencnek azonban sikerült megmenekülnie. Az elfogott betyár behozataláig makacsul tagadta valódi kilétét, másnap azonban, mihelyt megkérdeztetett, őszintén bevallotta mindjárt, hogy ő Benkó másképp Sisa Pista 25 éves nőtlen, kanász. Birtokában volt egy kurta kétcsövű lőfegyver, melynek ágya dulakodásban összetöretett: több pisztoly, 62 fit készpénz, egy csomó czukor s több értéktelen apró csecsebecse. Ezen Nógrád, Gömör és Heves vármegyék közbiztonságát felzavaró hírhedt betyár számtalan rablása miatt annyira rettegett volt, hogy elfogatás nagy jótétemény a társadalomra, s azon bátor egyének, kik ezt eszközölték, különösen Mása lpacs Mátyás, valóban jutalmazásra méltó tettet követtek el akkor, midőn saját biztonságuk feláldozásával megmentették a társadalmat ezen veszélyes emberektől." Közben Szirákon 1873. karácsony előtti pénteken a börtönőr ittas lévén, a börtön ajtaját nyitva hagyta, s Tőzsér kapva az alkalmon, hajnal felé „megugrott". Gömör megyébe kerülve Tamástelki-pusztán beállt kondásnak, ott találkozott az egri börtönből 1874. január 346