A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Peák Ildikó: Külföldi modern képzőművészeti kiállítások és fogadtatásuk a két világháború között

Lotharingiai Ferdinánd. A kiállításról szóló kritikákat nem tudtam fellelni, de valószínűnek tartom, hogy legalábbis az utóbbi művész — mint főherceg — inkább műkedvelő lehetett. Nagyobb érdeklődést kelthetett az október 22. és november 13. között látogatható tiroli reprezentatív képzőművészeti kiállítás. A főképp táj- és életképi témájú festményekhez és grafikákhoz kicsiny plasztikai gyűjtemény kapcsolódott. Az elismerő kritikákat olvasva egy hagyományait erősen őrző, de erőteljes, ízes, zamatos művészet bontakozik ki előttünk. Elek Artúr így ír a kiállításról: „az új művészet nagy nemzetközi egyformaságában, a »korstílus« ész nélkül való hajszolásában, és szolgai elfogadásában annak, amit a művészeti divat diktál... valósággal üdítő látvány az olyan sziget, mint a tiroli művészcsoportok kiállítása a Nemzeti Szalonban... A mi csaknem valamennyi érzékünkkel érzékelhető művészetükben, az annak nemzeti stílusa."

30 Mariay Ödön: „...a tiroli művészek munkássága élő igazolása annak az elméletnek, mely a művészi alkotásokra nézve döntő jelentőségűnek látja a környezetet... ezeket a művészeket egységes szellem fűti át és fűzi össze..."

31 Mariay a kiállítás egyetlen hiányosságát abban látja, hogy a modern tiroli művészet „megalapítóját", Albin Egger-Lienzet, nem képviselték művek a kiállításon. A Nemzeti Szalon az 1928-as évet újfent két csoportkiállítással kezdte. A januári, LVIII. csoportkiállítás külföldi résztvevői Bardócz Lajos, Faragó Géza, Kammerer Mária, Lóránt Mihály, Patzó Pál, Radnay Miklós, Vadász Ilona mellett — Hans Bühler és Nino Busetto. Bühler, a karlsbadi művészeti akadémia professzora, annak idején Thoma iskoláját látogatta, aki mély hatást gyakorolt rá. Bühler a kiállításon ötvenkét olajfestménnyel vett részt. Nino Busetto már 1912-ben vendége volt a Nemzeti Szalonnak egy arcképkollekcióval. Oeuvje-je leginkább Leurens-ével és Le Sidaner-ével hozható kapcsolatba. A kiállításon két magántulajdonban levő arcképpel szerepelt. A februári LIX. csoportkiállításon szintén szerepelt Bühler, ugyanazzal a gyűjteménynyel, mint az előbb. Az 1926-os lengyel grafikai kiállítást 1928. május 13—június 5. között egy számos művészt felsorakoztató lengyel kiállítás követte. A kollekció valószínűleg a kulturális, s azon túl a politikai kapcsolatok megerősítését szolgálta — mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy maga a kormányzó, Horthy nyitotta meg. Ez a kiállítás már festészeti és plasztikai anyagot foglalt magába, „...rendezése mintaszerű... de a képek kiválasztása igen hiányos. Úgy látszik, az anyag összeválogatói csak legutóbb festett képekre szorítkoztak."

32 E kiállítás kapcsán is a kritikus — Fónay Béla — leginkább a nemzeti jelleget tartotta kiemelendőnek, amely, úgy tűnik, elsősorban a dekoratív színezésben, továbbá a témákban (lengyel tájak, falusi templomok, régi lengyel enteriőrök) nyilatkozott meg. Ez elsősorban a régi generációt jellemezte, a fiatalabbakat pedig természettől eltávolodó stílustörekvések — mégpedig párizsi hatásra. A kritikus tehát hiányosnak tartja a festészeti anyagot, ugyanakkor meglepőnek és hatásosnak a plasztikát, amely túlnyomórészt népi ihletésű faszobrokból és domborművekből állt. Ez egyébként már a második lengyel reprezentatív kiállítás volt Magyarországon. Az elsőt 1910-ben a Könyves Kálmán szalonjában rendezték. Az 1928-as kiállítás szorosan kapcsolódott az 1926-oshoz, festészeti és szobrászati anyagával mintegy annak kiegészítéséül szolgált. Az 1929-es év márciusában egy olyan kiállítás nyílt meg a Nemzeti Szalonban, mely egészen új oldaláról mutatta be az intézményt. A francia „avantgárdé művészek" kiállítása nem egészen előzmények nélküli Magyarországon. Már huszonegy évvel ezelőtt — 1907ben—rendezett kiállítást a Szalon modern francia mesterek (Delacroix, Corot, Millet, Puvis de Chavannes, Boudin, Jongkind, Manet, Monet, Pissarro, Renoir, Degas, Rodin) festményeiből és grafikáiból. 1910-ben a Művészház a Nemes- és a Kohner-gyűjtemény francia és magyar impresszionistáit mutatta be. 1913-as nemzetközi posztimpresszionista kiállításu331