A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Peák Ildikó: Külföldi modern képzőművészeti kiállítások és fogadtatásuk a két világháború között

kon pedig többek között Picasso, Metzinger, Gleizes, Le Fauconnier és Delaunay művészetével ismerkedhetett meg a közönség. Ugyanebben az évben pedig az Ernst Múzeumban XIX. sz.-i francia mesterek kiállítása nyílt meg. Az 1929-es kiállítás szervezői francia részről az „Association Française d'Expansion et d'Echanges Artistiques, magyar részről pedig Rózsaffy Dezső voltak. A kiállításról Lyka Károly írt részletes és terjedelmes ismertetőt a Magyar Művészetben.

33 Lyka érdemesnek találja megjegyezni, „hogy közönségünk szokatlanul nagy érdeklődéssel fordult a tárlat felé... Az érdeklődést nemcsak a régi rokonszenv váltotta ki, amely közönségünket a francia művészethez kapcsolta, hanem az is, hogy a sajtóban szaporán forgatott híres nevek is sorakoznak a katalógusban." Lyka három kategória szerint csoportosítja a tárlat résztvevőit. A „divatos" művészekhez Van Dongent és Utrillót sorolja, míg a „klasszikusok" körébe Denist, Maillolt, Matisse-t, Signacot. „...Műveik nem ösmeretlenek közönségünk körében, sőt egyik-másik darabjuk ebbe a kiállításba is magyar magántulajdonból került. Nem csoda, ha akkora volt a nevük vonzóereje." A harmadik kategória az „...a csoport, amelynek neveit az újságolvasó rendesen a kubizmus, szimultaneizmus, konstruktivizmus, szürrealizmus és hasonló jelszavakkal kapcsolatban szokta olvasni..." Lyka már abból a szempontból is fontosnak tartja a kiállítást, hogy a közönség összemérhette a franciákat a magyar művészekkel, s ezzel megállapíthatta a magyar mesterek értékét a kortárs művészek között. A kiállításról megoszlott a kritika véleménye. Voltak, akik benne hű tükrét vélték látni a kortárs párizsi avantgárd művészetének, mások nem voltak megelégedve a színvonallal. Csupán a szobrászok — elsősorban Bourdelle — arattak egyhangú elismerést. Lyka abban látja a kiállítás leszűrhető tanulságát, hogy „...Egészében véve meg lesz ennek a kiállításnak az a maradandó hatása, hogy eloszlatott egy sor félreértést, lehetővé tett behatóbb értékeléseket s talán kapcsolatot teremthet a párizsi és a budapesti művészek között kölcsönös kiállítások állandósítására." Lyka tehát valószínűleg olyan szoros művészi kapcsolatok kialakulását feltételezi, mint a magyar—lengyel. Ez a későbbiekben azonban ilyen formában nem jöhetett létre. Az 1929 májusában megnyílt bolgár Nikola Tanév-kiállításról szintén Lyka Károly emlékezik meg a Magyar Művészet hasábjain.

34 Megállapítja, hogy a bolgár festő stílusára a nagy összefoglaló színfoltok, a meleg és hideg színek ellentétének kiaknázása, s a virtuóz ecsetkezelés a jellemző. Előadásmódja dekoratív, témaköre pedig leginkább bolgár falvak és városok ábrázolására korlátozódik. Lyka szerint felkészültsége, előadásmódja felette áll a vele együtt kiállító Benczúr Társaság tagjaiénak. 1929 szeptemberében két osztrák festő, illetve grafikus mutatkozott be a Nemzeti Szalonban—

Oscar Larsen és J. Glasner. Kettejük közül Larsen a bécsi Künstlerhaus rendes tagja volt. Mesteréül Rubenset és Rembrandt-ot választotta, s saját bevallása szerint fantáziája gyakran jobban működött, mint azt ceruzájával jobban követni tudta volna. Lyka — aki úgy tűnik, ebben az időszakban a Magyar Művészet állandó kritikusa volt — szerint ez a ceruzával követhetetlen fantázia a kifejezés és a művészi érték rovására ment. Larsen munkáit úgy jellemzi, mint „...biblikus, mitológiai, allegóriái, teméntelen alakkal telt kompozíciókat, amelyek stílusbeli helyzetét talán azzal lehetne jellemezni, hogy egyik gyökérszáluk Makart, a másik az angol mese-akvarellezők stílusába mélyed."

35 Glasnerről csupán annyit tudunk meg a kritikából, hogy grafikai munkákat állított ki. Az 1930—1936. közötti időszakot a nagy reprezentatív külföldi kiállítások fémjelzik a Nemzeti Szalonban. Ebből az időszakból nincs tudomásom csoportkiállítások egyéni külföldi résztvevőiről. Lehetséges, hogy a „váltást" egyfajta koncepcióváltás idézte elő a Szalon kebelén belül. Az 1930 februárjában megrendezett kiállítás azért is számot tarthatott az érdeklődésre, mivel egy tengeren túli ország — az Amerikai Egyesült Államok művészetét mutatta be. 332