A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Peák Ildikó: Külföldi modern képzőművészeti kiállítások és fogadtatásuk a két világháború között

lengyel művészet története is bámulatos hasonlóságot mutat a miénkével."

16 A lényeget Oltványi-Artinger is a „nemzeti jelleg" mindenek felett való hangsúlyozásában látta. A lengyel művészek tudatosan fejlesztik a lengyel népies elemeket. Ettől kezdve a lengyel művészet nemcsak nemzeti, de népi művészetté is mélyült. Oltványi-Artinger kiemeli továbbá az új konstruktív formaművészetre való törekvést: „...a konkrét ábrázolás felé hajlanak, a jellemzőt kereső plasztikus látásukat erős kolorisztikus hangsúly avatja festőivé."

17 A Szépművészeti Múzeum grafikai osztályának anyagából Hoffmann Edith a harmincas évek első felében többször rendezett német és francia grafikákból kiállítást — melyek során bemutatásra került a modern anyag is. így 1933-ban, német grafikai kiállítás keretében, Liebermann, Thoma, Slevogt, Kollwitz, Pechstein, Jaeckel, Sintenis művei ; szintén 1933-ban pedig francia grafikai kiállítás keretében pedig Picasso, Lhote, Laurencin, Rouault, Dufy, Gleizes és Léger alkotásai. 1937-ben két reprezentatív kiállítás bemutatására is vállalkozott a Szépművészeti Múzeum. A finn képzőművészetnek nem ez volt az első jelentkezése Budapesten (már a háború előtti években két kiállításuk volt a Műcsarnokban). A mostani kiállítás rendezői Csánky Dénes főigazgató és Thorsten Stjernschartz (a helsinki Athenaeum igazgatója) volt. A kiállítás anyagát ez alkalommal vázlatok, rajzok, vízfestmények, grafikák alkották. „Ezen a ponton új mozzanat volt az is, hogy a régebbi, nemzetközi viszonylatban nem ismeretlen nevű mesterek mellett a háború után fellépő nemzedék művészetéből szintén ízelítőt adott a kiállítás a grafikán keresztül. A másfél száznál több darabból álló kollekcióban a legkülönbözőbb technikával készült lapok sorakoztak: ceruza-, toll- és krétarajz, gouache, tus, vízfestmény , rézkarc, aquatinta, linóleummetszet, kőnyomat, monotípia."

19 A kiállítás által nyújtott összképről Bálás Piri László a Magyar Művészetben azt írja, hogy a „modern izmusoknak csak halvány visszfényét tükrözi", s a művészekre „nem európai stílusáramlatok hatnak, hanem egyes külföldi nagymesterek."

20 Ennek okát a kritikus a nehéz gazdasági helyzetükben, s elzárkózottságukban látta. A modern művészek mesterei a XIX. sz. második felében dolgozó elődök voltak: Edelfeldt, Gallen-Kallela, Järnefelt. A legnagyobb anyaggal a kiállításon a néhány éve meghalt Gallen-Kallela szerepelt, „...aki népies tárgyú, naturalista ízű, stilizált kompozícióival és falfestményeivel a legsokoldalúbb egyéniség."

21 Järnefelt a kiállításon egy portré- és egy észak-finnországi falurészlet ábrázolásával szerepelt. A Bastien-Lepage-nál tanult Edelfeldtnek döntő szerepe volt a finn képzőművészet kialakukásában; oeuvreje összekötő kapocsként szolgált a finn és az európai művészet között. A Napkelet kritikusa az öt évtizedet átfogó anyag sokféleségében a közösséget a nehéz északi temperamentumban látja. Ugyanő az újabb művészek közül Simberg, Rissanen, Énekel s a fiatalabb Favén, Cawen, Linfors, Parviainen, valamint a háború utáni grafikusok — Collin, Oinonen, Segerstal, Henrikssohn, Nyven és Ericson nevét tartja említésre méltónak. A Szépművészeti Múzeum másik 1937-es nagy kiállítása együtt mutatta be a múzeum lengyel vonatkozású képanyagát és a krakkói Nemzeti Múzeum Matejko-gyűjteményét. Erdélyi Árpád szerint bár ez a kiállítás művészeti szempontból „...meg sem közelíti a Nemzeti Szalon 1928. évi lengyel reprezentatív tárlatát, fontosságát mi elsősorban abban látjuk, hogy kiegészíti az említett reprezentatív tárlatot, amelyen a lengyelek két nagy mestere, Grottger és Matejko nem voltak képviselve műveikkel, másrészt pedig abban, hogy az ilyen kiállítások valóban jó szolgálatokat tesznek a külfölddel való kapcsolatok kifejlesztésénél." Erdélyi itt művészeti, s általában politikai kapcsolatokról ír, s továbbfűzve a gondolatot, kénytelen megállapítani, hogy ezeket a kísérleteket nem annyira művészi, mint inkább politikai szempontok diktálják. A Csánky Dénes főigazgató és Kazimir Mycielski által összeválogatott anyag törekszik a régmúltba visszanyúló magyar—lengyel kapcsolatok demonstrálására is. A kiállításon 328