A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Peák Ildikó: Külföldi modern képzőművészeti kiállítások és fogadtatásuk a két világháború között

szerepel Mányoki-festmény és Szerelmey Miklós egy arcképnyomata is. A régi lengyel és magyar festészet egykori kapcsolatait a rendezők egyházi művekkel mutatták be. A kiállított újabb grafikákat és festményeket a kritika szerint a finom dekorativitás és népi eredetű ornamentális elemek jellemezték. Erdélyi a szobrokat népi fafaragó hagyományokkal hozza kapcsolatba. A művészeket „az anyag lelkének" ismerete, stílusosság jellemzi (Ksavery Dunikowwsky, Jan Szephowski), valamint a tömör formaadás (Alfons Kerny, Henryk Kuna, Zofja Kaminska, Edward Wittig). A gyűjteményt Jozef Mehoffer üvegfestménykartonjai, plakátsorozat, könyvművészeti gyűjtemény és eredeti lenszőttesek egészítették ki. A Nemzeti Szalon az 1926-os évet két — meglehetősen különböző jellegű, s az intézmény összetett profilját eláruló kiállítással kezdte. Az 1926 januárjában Budapesten először megrendezett lengyel reprezentatív grafikai kiállítás védnökei lengyel részről J. Sigismond Michalowski meghatalmazott miniszter, magyar részről dr. Strausz Sándor alkonzul voltak. A néhány száz művész által elküldött anyagot — fametszetek, rézkarcok, kőrajzok, linóleummetszetek — a varsói képzőművészeti egyesület állította össze. Budai E. László (Magyar Művészet) véleménye szerint a hazai közönség itt jobb fametszeteket és kőrajzokat ismerhetett meg, mint amilyeneket magyar művészektől láthatott. Kiemeli a nemzeti jelleget, amely még a vallásos ábrázolásokban is megmutatkozik: „...Madonnának és angyalnak, de még az Atyaistennek is tipikusan szláv (sőt néha a múlt sugallta orosz) ábrázolata van, a varkocsról, tüszőről, s hasonlókról nem is szólva."

23 A kritikus felső fokon áradozik a kiállítás által benne keltett élményről: „...színről-színre láttuk a harmatos lengyel mezőket, a sok vért látott lengyel vizeket, a földig rombolt faházakat... a védőárkok ördögbarázdáival, gránátok tölcséreivel fölsebzett; az örök nyugalmat hiába ígérő keresztekkel teleszórt lankásokat..."

24 Mindezek alapján Budai E. László a lengyel kiállítást példaként állítja a magyar grafikusok elé: „A lengyel grafikai kiállítás a nemzeti szerencsétlenségünk és anyagi depreszsziónk révén gondba borult magyar művészekre mély hatást tett. A lengyel példa azt mutatja, hogy nekünk is, akiknek oly fejlett művészetünk van, a magunk világát kell kiaknáznunk, amire a közelmúltban elszenvedett körülzárásunk máris erőteljesen rámutatott."

25 Objektívabban nyilatkozik a kiállításról az Élet kritikusa, bár abban ő is egyetért Budaival, hogy „...a modern magyar grafikával szembeszökő az éppen abban, ami a magyar művészetet az ősi diszpozíciók alapján kiáltóan az európai művészet fölé kéne, hogy emelje, a dekoratív érzék uralkodó erejében — a lengyelek erősebbnek látszanak. A magyar grafika közelebb áll a természet formáihoz, s kevesebb a népies naiv artisztikum és dekorativizmus... Viszont a lengyelek technikailag erősebbek, sokoldalúak és egészben a művészetük szerencsésebb politikai csillagjárás polgárias, megelégedett, intim ritmusát adja."

26 Egészen más típusú—eltér ettől a reprezentatív jellegű kiállítástól az 1926 februárjában Efraim Mose Lilien német származású grafikus hagyatékából rendezett tárlat. A kiállítás rendezésében valószínűleg az előző évi Abel Pann-kiállítás sikere is szerepet játszhatott. A kalligrafikus vonalú, fekete-fehér grafikák katalógusához a londoni J. Zangwill írt előszót. Megragadja a hasonlóság adta lehetőséget, hogy Beardsley-éhez hasonlítsa Lilien grafikáit, de rámutat arra, hogy a művész alkalmazásában ez nem az erotizmust, miszticizmust, hanem a lírai kompozíciót szolgálja: „Lilienben egyesül a héber lélek spiritualizmusa a görögének szépségkeresésével. Ez az oka annak, hogy Lilien a ma művészetében oly végtelenül jelentős és egyedülálló." A kiállított grafikai anyag illusztrációkból (Juda, Énekek éneke), üvegablaktervekből, monotípiákból, rézkarcokból, s egy „Jeruzsálem" című harminchat lapos „heliogravur"ból állt. Az 1926-os év két egymást követő csoportkiállításán is bemutatkoztak külföldi múvé329