A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Balogh Zoltán: Mozaik Salgótarján rt. város kereskedésének történetéhez

Ide sorolhatjuk még az SKB Rt. élelmezési és anyagraktárát és a Rimamurány— Salgótarjáni Vasmű salgótarjáni gyárának élelmezési üzletét, amelyeket nagyszabású vegyeskereskedésnek tekinthetünk. Megállapíthatjuk tehát, hogy a fejlődésnek indult szakkereskedelmen belül a hagyományos fogyasztással kapcsolatos ruházati cikkkereskedelem bírt a legnagyobb részaránnyal. Kilenc zöldség- és egyéb élelmiszerárus, valamint egy cserépedényárus léte egy új önálló foglalkozási ág, a piaci ill. utcai árusok, a kofák csoportjának kialakulását jelzi.

18 Ezek önálló üzlethelyiséggel nem rendelkeztek, a kistermelőktől szerezték be áruikat. Nyolc házaló űzte a régi vándorkereskedelmet helységről helységre, házról házra járva kínálva portékáit. A házalók a vármegye szabályrendelete értelmében a vásárokon és hetipiacokon is árulhattak, bár tevékenységüket a helyi iparosok és kereskedők panaszai miatt gyakran korlátozták. A piaci árusok és házalók magas száma, akiket nem tekintettek a szorosabb értelemben vett tulajdonképpeni kereskedőknek azt bizonyítja, hogy az árucsere lebonyolításában még mindig igen jelentős volt a hagyományos formák szerepe. A két legjellegzetesebben városias és a tömegigény kiszolgálására alapított ágazat, az élelmiszer- és ruházati cikk-kereskedelem üzletei a századforduló tájékán, de főként a XX. század elején gyarapodtak.

19 Az első fűszerüzlet Salgótarjánban nem volt hosszú életű, 1893—1896-ig állt fenn. Ezzel együtt 1893 és 1900 között az újonan nyitott üzletek fele szűnt meg, pár éves működés után többnyire tőke hiányában. A „túlélők" közül Both Béla 1894-ben alapított, a település középpontjában állt fűszerüzlete bonyolított le jelentős forgalmat. Feltűnő, hogy lapokban az első élelmiszer-kereskedelemre vonatkozó hirdetés jó tíz évvel később, 1905ben jelent meg. Friedmann József fűszerkereskedő valódi fűszer- és gyarmatárukat, így Cuba Gyöngy és Arany Jáva kávét valamint Weisenbacher-féle cognacot hirdetett. A fűszerüzletek azonban kevéssé különböztek a szatócsboltoktól, mert élelmi cikkeken kívül élvezeti és háztartási cikkeket is árusítottak. Erre jó példa 1905-ben Grosberger Miksa salgótarjáni fűszerkereskedő és pékmester csődleltára, amelyből az üzlet áruköre jól látszik. Fűszerek, cukorneműek, rumok, likőrök, kenőcsök, kávék, olajok, festékek, hüvelyesáruk, háziszerek, ipari anyagok, zsírok stb. kerültek kalapács alá.

20 Salgótarján fűszerkereskedőinek 1922. évi panasza a fűszerek piaci árusítása ügyében nem volt történelmi előzmények nélkül. 1885-ben Grosberger Adolf községi képviselő indítványozta, hogy a megyei törvényhatóság által jóváhagyott vásártartási szabályrendelet 7. §-ban kimondott azon rendelkezés, amely kimondja, hogy „szorosan a fűszerkereskedéshez tartozó fűszer, valamint bel- és külföldi termények, a piacon elárusítható élelmi cikkek közé nem sorolható áruk árusításától a piaci árusok eltiltassanak ' '. Az indítványnak, a piaci árusok fellebezése ellenére lett foganatja, mert a közgyűlés határozatot hozott miszerint ezen piaci árusok kereskedők nem lévén a napi piacon a szorosan a fűszerkereskedéshez tartozó fűszerek piaci árusítását nem gyakorolhatják, mivel ezáltal a fennálló törvényeket és szabályokat szegik meg, s az adófizető kereskedőket károsítják meg. A kereskedelmi élet normalizálására hozott intézkedések A tulajdonképpeni kereskedelem szakosodása előrehaladásával, a városias fejlődés hatására együttjárt a piaci és utcai árusok, kofák létszámának emelkedése valamint szakosodása is. A továbbiakban figyelmünket, a dolgozat célkitűzésének megfelelően az élelmiszerkofákra és árusokra irányítjuk. Számuk 1891 és 1910 között megközelítette a húszat, 1910 után pedig tovább nőtt. Főleg tejet, tejterméket, zöldséget és gyümölcsöt árultak, de egyéb élelmi cikkeket eladók pl. virsliárusok is felbukkantak már a piacon. Az 1920-as évek elejére számuk jelentősen emelkedett, 1920-ban pl. 22 zöldség- és gyümölcsárus-engedélyt adtak ki. Az engedéllyel rendelkező árusok mellett azonban elszaporodtak a nem piaci árusításra jogosító iparigazolványt birtoklók is a napi piacon, akik olyan cikkeket adtak el, amelyek a kereskedelem üzletkörébe tartoztak. Az újonnan r. t. várossá alakult Salgótarján fűszerkereskedőinek panasza a helyi 316