A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Balogh Zoltán: Mozaik Salgótarján rt. város kereskedésének történetéhez

kereskedelem kaotikus állapotainak megszüntetésére nem újkeletű. 1921-ben a helyi sajtó cikkez a kérdésről a nagyobb üzletek kereskedőinek védelmében. A piac- és vásártartási szabályrendelet reformját javasolja: hogy az állandó üzlettel rendelkező kereskedők a piacon ne árulhassák az üzletükben is tartott árut, piaci árusításra pedig csak azok kapjanak engedélyt, akiknek egyéb üzletük nincs, de akkor is csak a rendes üzletekkel rendelkezők adójának arányában fizetendő „piaci adó" lefizetése ellenében. Egy másik cikkben szóvá tette a lap a salgótarjáni piac higiéniáját is, amely közegészségügyi szempontból nem volt megfelelő.

21 A salgótarjáni anarchikus piaci kereskedelemi viszonyok felszámolása érdekében a fűszerkereskedők mozgalma tette meg a döntő lépéseket. Ez indította el azt a rendelkezéssorozatot, amelynek eredményeképpen egy ideig helyreállt a város nyugalma. Kovács Géza és fűszerkereskedő társainak valamint az OMKE salgótarjáni kerületének a legitim kereskedelem megvédése érdekében benyújtott kérelmét az alábbiak írták alá: Praznovszky Sándor elnök, Kovács Béla titkár, Singer Gyula jegyző, Kovács Géza, Morics György, Timaróczky Sándor, Lengyel Géza, Tóth Gyula, Klein Károly, Révay Sándor, ifj. Ponyi István, Fridrich Gyula, Ratkbvszky Pál, Wolf Mihály, Simon József, Takács Ferenc, Klein Ede, Igaz Hermán, özv. László Gyuláné fűszerkereskedők.

22 Legtöbbjük vegyeskereskedőként vagy szatócsként kezdte, s később küzdötte fel magát az elitnek számító fűszerkereskedők közé. Természetesen mindezt meghatározta a lakosság fogyasztóképessége és az a tény is, hogy fűszerkereskedőknek kezdettől versenyt kellett vívniuk a fennmaradásért a társulatok magazinjaival, a századforduló után pedig a szövetkezetek keserítették meg életüket. 1922. május 1-én vegyes bizottság ült össze, Förster Kálmán polgármester elnökletével, hogy megtárgyalja a napi piac helyi elhelyezése, valamint a piaci árusítás rendszere elleni panaszokat és intézkedéseket tegyen azok orvoslására. A napi piac a háború előtt vagy 15—16 árust foglalkoztatott, és a postaépület mögött helyezkedett el. Ezzel szemben ekkor a piaci árusok a napi piacot önkényűleg kiterjesztették a főtéri MÁV-állomás és a posta előtti piacrészre. A több mint negyven piaci áras sátrai, bódéi, asztalai közforgalmi szempontból akadályozták a postához és a főtéri állomáshoz vezető út forgalmát. Nem felelt meg a piac közegészségügyi és közrendészeti, de a tűzrendészeti követelményeknek sem. A város pora és szennye minden onnan kikerült élelmi cikket vastagon lepett el. Nem különben káros volt a romlott gyümölcsök ottani tárolása is, mivel azok elszállítási költségeit az árasoknak kellett állni, és az kis tételben nem volt kifizetődő. A határmenti városban virágzó csempészkedés és tiltott árakkal való kereskedés ellenőrzése, a vidéki termelők által hozott élelmicikkek megengedett idő előtti felvásárlásának megakadályozása lehetetlen: ezzel pedig lehetőséget kapnak az árak mesterséges fölhajtására. Végül a sátrak elhelyezése a postaépületben vagy mögötte levő házcsoport közt támadt tűz esetén nem lehetne gyors intézkedéseket tenni. A bizottság a fent említett állapotok megszüntetésére szükségesnek tartotta a piaci árasok revízióját abból a szempontból, hogy: „1. Ki, mikor, milyen szám alatt nyert piaci árusításra iparigazolványt és mire szól az? 2. Kiknek van a helyhatóságtól engedély, a piactéren felállítandó sátorra? 3. Nem árusítanak-e a piactéren olyan iparigazolvány alapján, amely nem kifejezetten árusításra, — hanem ellenkezőleg kereskedésre szól, amely eleve állandó üzlethelyiséget tételezvén fel, tehát a piacon nem tűrhetők meg tovább. Az illetőkkel szemben, aszerint mint amelyik csoportba tartoznak, a következő eljárást hozza javaslatba: I. Akik nem piaci árusításra jogosító iparigazolvánnyal rendelkeznek és olyan cikkeket árusítanak, melyek a kereskedelem üzletkörébe tartoznak: a piactérről azonnal tiltassanak ki. II. Akiknek van ugyan rendes piaci árusításra szóló iparengedélyük, azonban a piactér igénybevételére az akkori képviselő-testülettől engedélyük nincsen, köteleztessenek annak megszerzésére s ezeknek a megadott foglalási engedély alapján az elárusító helyet a városi tanács jelölje ki és műszaki közegével méresse ki, hogy mindenki csak ott és annyi 317