A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Balogh Zoltán: Mozaik Salgótarján rt. város kereskedésének történetéhez

1922 áprilisában Kovács Géza és fűszerkereskedő társai valamint az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés salgótarjáni kerületének legitim kereskedői azzal a kérvénnyel fordultak a város tanácsához és polgármesteréhez, hogy a „fűszeráru piaci árusításának mai tarthatatlan állapotát a legrövidebb időn belül" szüntessék meg.

12 Az OMKE, a magyar kereskedelem legnagyobb szabad érdekképviseleti szerve, 1904ben alakult. Vidéki szervezetei olyan városokban voltak alakíthatók, ahol az egyesülésnek legalább 60 tagja van. Salgótarjáni kerületének megalakulásáról nincsen pontos információnk, de 1905-ben már OMKE-ülést tartottak a Vadász Szállodában, ahol a kereskedések vasárnapi nyitvatartásáról értekeztek.

13 1922 tavaszán a világháború és a forradalmak következtében szétzilálódott testületet újjászervezték. Az alakuló közgyűlésen Földiák Lipótot választották meg elnökül. Az OMKE salgótarjáni kerülete, a város egyik prominens egyesülete 1925-ben 140 tagot számlált, amelyből 42 városi képviselő-testületi tag került ki. Az egyesület nemcsak a kereskedelem ügyeivel foglalkozott, hanem a város társadalmi életében is tevékeny részt vállalt. A nemzeti ünnepségek alkalmával hazafias estéket és előadásokat tartottak. A rendszer iránti elkötelezettségüknek tanújelét adták Horthy látogatása idején, amikor az OMKE salgótarjáni kerülete nevében Praznovszky Sándor köszöntötte a kormányzót, a születésnapján rendezett felvonuláson részt vettek, üzleteik feldíszítésével és kivilágításával tisztelegtek Salgótarján kereskedői. A kereskedők érdekvédelme szempontjából az egyik legfontosabb kérdés az üzleti zárórák egyöntetű rendezése volt. Az OMKE salgótarjáni kerülete javasolta, hogy ezt a város szabályrendeletben biztosítsa. Eszerint „minden piros betűs ünnepkor déli 12 órakor, karácsony, húsvét, pünkösd első napján egész nap, a második nap déli 12 órakor zárjanak be az üzletek. A nyári zárórát minden üzlet, fűszer- és élelmiszerüzlet kivételével, május 15-től augusztus 31-ig este 7 órakor, fűszer- és egyéb élelmiszerüzletek este 8 órakor zárjanak be".

14 A fűszerüzletek megjelenése Salgótarjánban összefügg a városias fejlődés kialakulásával. A község növekedő népessége a kerskedelem bővülését igényelte, illetve a lakosság fokozódó fogyasztása egyre több, állandó üzlethelyiségben árusító kereskedő számára nyújtott megélhetési lehetőséget. A fogyasztói igények fokozatos megváltozása és a fogyasztói kör kiszélesedése a tulajdonképpeni kereskedelemben szakboltok alapítását igényelte. Salgótarjánban a városi életforma kialakulásával összefüggő másik fontos ágazat, a ruházati cikk-kereskedelem szakosodása — mint azt egy 1889-es kimutatás mutatja — már jelentősen előrehaladt, amikor az élelmiszer-kereskedelem még továbbra is a vegyeskereskedések és szatócsüzletek keretei között zajlott. Eszerint 58-an foglalkoztak kereskedelmi tevékenységgel, 1889-ben. Közülük 14 szakosodott ruházaticikk-kereskedő bírt engedéllyel: 6 rőfös-, 4 készruha-, 2 rövidáru-kereskedő és 2 divatárus.

15 A szakosodási folyamat más kereskedelmi ágakban is elkezdődött, ezért érdemes megvizsgálnunk a kimutatás alapján, milyen új szakmák vitték előre a település fejlődését. A vegyes iparcikk-csoportban két vaskereskedő és egy bútorkereskedő működése szintén a szakosodás bizonyítéka. A bútorkereskedés ugyanakkor már a városiasodás egyik lehetséges mutatója, a fogyasztói igények megváltozását jelzi és egy meghatározott vevőkört feltételez, amely elsősorban az ún. alkalmazotti rétegből (értelmiségi, hivatalnokok) került ki. Egy újabb, 1890-es kimutatás két könyvkereskedése pedig már a kulturális színvonal emelkedéséről, a lakosságnak a városi életformákkal járó új szükségleteiről ad hírt. A mindenféle kalendáriumok, a vásárokban és búcsúkban vett imakönyvek, ponyvafüzetek mellett feltűnnek Jókai valamint a külföldi klasszikusok művei és a korabeli divatos népszerű irodalom is Salgótarján könyvesboltjaiban.

16 Az iparosodás és városiasodás velejárójaként, mivel a századfordulóig elsősorban az ipari és bányász munkásréteg gyarapodása volt jelentős, a tömegeket alapvető cikkekkel ellátó szegényes ágazatok önállóinak száma nőtt, szaporodtak a vegyeskereskedések, szatócsbottok.

17 1889ben Salgótarjánban 14 engedéllyel bíró vegyeskereskedő és 7 szatócs tevékenykedett. 315