A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Losonci Miklós: Réti Zoltán színes üzenete

Túrmezei Erzsébet EMBERRÉ LETTÉL, HOGY EMBERRÉ LEGYEK! A Magyarországi Evangélikus Egyház sajtóosztálya Budapest, 1979 „MAGÁNT' Réti Zoltán festményének visszhangja Messze a kis falu minden háza. Ősz öregember nyitja meg árván a rozzant léckerítés ajtaját. Senki se várja. Nincs, kinek elmondja búját-baját. Nincs, aki asztalt terítsen, elébesiessen, segítsen. Kunyhó, kert, gazda... árva mindahány. „Magány" Rozzant ház mellett rozzant, faluszéli feszület. A pléh-Krisztus karja tárva. S rozsdamart arcán mennyi fájdalom! Mert О is árva. Vérzik a szíve, ha nincsen, ki hozzá segítségért feltekintsen, terhét keresztje tövében lerakja. Csupa gyötrelem rozsdás, tört alakja. Hiszen a rohanó világban ha Őhozzá találna, hány szív lelhetne békességre, hány! „Magány" De ahol a Megfeszített s az árva ember egymásratalálnak, örökre vége minden magánynak! Tóth Sándor Akvarell Réti Zoltánnak leng a fény vastőkén meglódul a tájat tartja gömbje egy kápolna harangja ekék forgolódnak rejtelmek magva hull termő végtelenbe földbe és utakra 30