A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Losonci Miklós: Réti Zoltán színes üzenete

pont vonal megdagad völgyben cseréptetők mint a tenger hullám szürkülő ház-szemek széles árok árad távol-domb öléből erdő aljig nyúlván tüzek nyerítenek tavi-kék zománccal irtást futva be megenyhít e tájék szülőföld-ős-szele /Vigília 1980/6. sz. Ilyen magával ragadó élményt részemre kiállítás még nem váltott ki, mint Réti Zoltáné. Nem tudom eldönteni, mit lehetne kiemelni jobban belőle. Képeinek költőiséget? Hangulati varázsát? A benne megnyilvánuló humanizmust, élet szeretetet, a természet szépségeinek felmutatását? Képeinek zeneileg is kifejezhető harmóniáját? Az itteni táj-emberekkel való kötődés mellett a naturalizmustól való felszabadultságát? Az expresszionista szubjektivitással való nyílt megformálását az élményeknek? S mindezt a technikai virtuozitás és eszköztár olyan tökéletes alkalmazásával, könnyedségével és eleganciájával, amely magában véve különösen pompázatos, különösen az akvarelleknél. Képei, témái végiggondoltak, s az érzelem, amelyet átadnak, kifejeznek, valami nagy, szelíd szeretet az élet minden ajándéka iránt a virulástól az enyészetig. Köszönet és hála. Samu dr 83.

XII.25. Réti Zoltánnak — Kiállításán Ifjúságom tájait bühájod a vásznakon ha valami fájna, itt enyhülne a fájdalom Polgár István 1984. okt. 7. ABONY 31