A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Hír János: A Mátra- és a Bükk-hegység fejlődéstörténeti vázlata a szarmata korszaktól a negyedidőszakig

rások alapján szerkesztett fekü szintvonalas térképein HAHN GY. et al (1984) szerint különböző irányú vízfolyások képe rajzolódik ki. A homokösszlet fizikai jellemzői közül több is sivatagi éghajlatra utal, melyett annak faunája is megerősít (KRETZOIM. 1987, HIR J. 1989 d). A pannon végi elsivatagosodást Magyarországon már a század elején CHOLNOKY J. (1927) is felismerte, amit az utóbbi évtizedek d.-európai kutatási tapasztalatai is megerősítettek. Ekkor a forró-száraz éghajlati periódus egybeesett a Gibraltári-szoros elzáródásával, ami átmenetileg az egész Fölközi-tenger kiszáradását eredményezte (HERMANN A. 1987). Az angol nyelvű irodalom ezt az időszakot „messinian salinity crisis"-ként nevezi. KRETZOI M. et al (1982) szerint a pliocén keresztrétegzett homok a hegylábfelszínképződés korrelativ üledéke. Rajtuk kívül LEÉL—-ÖSSY S. (1984), HAHN GY. et al (1984), SZÉKELY A. (1985) és HEVESI A. (1986 a, b, c) egybehangzó véleménye, hogy a hegylábfelszínek 350—200 m tszf.-i magasságban övezik középhegységeink központi tömegét. A pannon tó abrráziós szinlőitől indulnak ki. Helyenként a peremi vulkanikus, vagy mezozoós üledékekből álló bércek felszínét is magukba foglalják, mint eróziós pedimenteket, de nagyobbrészt akkumulációs glacisként folytatódnak (\ 1. ábra). 200 m tszf.-i magasságnál alacsonyabb részeik a pleisztocén lejtőfolyamatok révén oly mértékben átalakultak, hogy pleisztocén hegylábfelszínként szokás elkülöníteni őket (PEGSIM. 1963). Sajátos és a fent vázoltaktól eltérő álláspontot képvisel TÓTH G. (1983, 1984), TÓTH G.—FEJES P. (1984), aki a Bükk-fennsíkon 650—700 és 850—870 m tszf.-i magasságú elegyengetett felszíneket vél felfedezni és azokat pliocén sziklapedimentekként értelmezi. Megállapításaival HEVESI A. (1986 a, b) figyelemre méltó érvekkel vitatkozik. Ezeket itt nem kívánom idézni, inkább néhány saját bükki kutatási eredményemet szeretném a két szerző vitájával egyeztetni. 1. KADIC O. (1952) által 1906-ban megkezdett ásatás óta összesen 86 bükki barlang és karsztüreg kitöltését kutatták meg (KORDOS L. 1983 és saját összesítés). Ennek ellenére pliocén korú barlangi üledéket a Bükkből mindeddig senki sem írt le. Márpedig, ha a pliocénben a bükki mészkőfelszínek nagyarányú lepusztulása folyt volna — úgy, ahogyan azt TÓTH G. (1983,1984) látja—az szükségszerűen pliocén korú üregkitöltések keletkezésével kellett volna együtt járni. 2. A pliocén karsztüledékek hiánya mellett különösen érdekes, hogy a Bükk-fennsík Ny-i részén hasadékokból és dolinákból BALOGH K. (1964) középső miocén csillámos homokot írt le, mely halfogakat, foraminiferákat és tengerisüntüskéket is tartalmazott. A szerző 1988 és 1989 évi ásatásai alkalmával ez az anyag a Kőrös-barlangból is előkerült, ahol legnagyobb meglepetésünkre egyaránt tartalmazott középső miocén cápafogakat, valamint középső pleisztocén emlősmaradványokat. Véleményem szerint a homok a barlangban másodlagosan rakodott le. (Az emlősök ennek az áthalmozódásnak a korát jelzik.) Eredetileg a felszínen részét képezte annak a miocén üledékekből, valamint vulkáni tufákból álló takarónak, mely hosszú időn keresztül fedte a mészkőfelszínt. Ennek lepusztulása csak a pleisztocénben történt meg és egyes helyeken jelenleg is folyik. A középső miocén homok előfordulása ismét csak ellent mond egy nagyarányú pliocén lepusztulásnak, hiszen ebben az esetben ennek a képződménynek maradék nélkül le kellett volna takarítódni. HEVESI A. (1978, 1986 a, b) és saját eredményeim alapján úgy látom, hogy TÓTH G. (1983,1984) nézetei a Bükk hegység lepusztulásszintjeiről és azok koráról nem kellően megalapozottak. A pannon képződményekre a Kárpát-medencében általában vörösagyagok, vagy vörös talajok sorozata települ (10. ábra), melyek ásványtanilag kaolinittal és montmorillonittal jellemezhetők. Képződésük a Gauss paleomágneses időszak előtt elkezdődött és a Jaramilló esemény után fejeződött be. (PÉCSI M. 1975,1985,1986) Dunaföldvári Formáció néven foglalta őket össze. Képződésük már nem száraz, hanem meleg, nedves éghajlaton szubtró272