A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Losonci Miklós: Réti Zoltán színes üzenete

művek egész sorozatával. Pernye András írta, hogy „A csárdássá fejlődő verbunkos jóval több puszta tánczenénél.... a nemzeti öntudat hordozója és produktuma". A Réti-kép is több annál, — a táj és az ember fölemelkedése. Mindazonáltal nem egyszerű kalandozást jelent számára a szellemi közlekedés írás, zene és képzőművészet között, — teljes és hiánytalan emberségének, egyetemes tájékozódásának, sokrétű munkásságának eszköztára a több közeg. Maga vall erről: „A zene és festészet kapcsolata mindig érdekelt: éveken keresztül kutattam olyan festőket, akik zenei témákat dolgoztak fel. A szintézia is foglalkoztatott. A végeredmény: a zene — az zene, a kép — az kép. Mindkettő önmagában, a másik nélkül az, ami. Nem szeretem, ha valaki lerajzol egy asztalt kilenc tányérral és odaírja, hogy Bartók: Cantata Profana. Ha valaki egy hegedűt ábrázol az nem jelenti azt, hogy a kép zenei lesz. Ha a kép jó, ábrázoljon bármit — fát, szántóföldet, embereket, — akkor muzsikál. A kép térbeliségét képzőművészeti eszközökkel a zene időbelisége felé lehet bővíteni, ha a kép nem statikus, hanem sodródik, lendület van benne. Erre törekszem, mint festő." így teremti műveit két múzsa Benne sértetlen képzelete és föltartóztathatatlan vágyai révén, így testesül általa nemcsak a festészet és a muzsika, hanem az emberré növekvő ifjúság távlata. ÍRÁSAI Rögzítette kiállításmegnyitóinak szövegét is. Jánossy Ferenc pályáját így elemzi: „Ezeken a képeken a feketék-zöldek-sárgák-barnák és vörösek úgy viselkednek, mint a zongorán a természetes felhangsorok rendszeréből kialakult hangnemi vonzások, a tonikák, a dominánsok, és a szubdominánsok." Sulyok Gabriellát így látja, láttatja: „Egyszerű és bonyolult, tömör és szertefoszló egyszerre. Sejtelmes és többértelmű, több jelentésű... minden rajzának van egy nagyon határozott közölnivalója, mely legtöbbször egyetemesen emberi, független az esetlegességektől". 1980-ban, elsőként fedezte fel az Erdélyből hazánkba repatriált Tornai Endre különös, néprajzi tárgyakból felívelő szobrászatát. Ilyen analízist írt „A mennyasszony ruhája" с plasztikájáról: „Nem mindennapi. A megjelenése rendkívüli, mélyen ünnepi. Emberhez kötődik, de nem a húsvér emberhez, hanem a jelenség-emberhez. A ruha sem ráncok halmaza, hanem egy szeretetteli jelenség, melyet a finoman, nagy gonddal megformált felületek tesznek bensőségessé." A szavak Réti Zoltánra is vonatkoznak, — minden gesztusa szolidáris az emberrel, jósággal és meghittséggel telített, ez művészetének, lényének fő törvénye. Szabatos jellemzést mond Mártsa István szobrairól is, amikor megállapítja, hogy „minden jelentősebb művében megtalálható a feszültség, a lendületes súlyosság, a nagyívűségre valló irányultság, a mozgalmasság. A látszólag nyugodt szobrai is megindulnak, megrengetik a földet." Szabó Vladimírról is fontos igazságokat közvetít: „Az állandó figyelés/ önarcképszerű figurák/ a burjánzó és pusztuló bokrok, a virágzó és a hervadó virágok, az ég felé szökkenő és a korhadó fák, a pompás pogány női testek és az elmúlás felé közeledő szánalmas öregek megejtően együttérző ábrázolása Szabó Vladimír képein már több, mint valóság. Úgy érzem, itt a látott világon túl szimbólumokról, sőt szimbólumrendszerről van szó, ami egy hosszú, töprengő-szemlélő élet folyamán megérlelődött művészet, bölcsesség gyümölcse." Sok emberi kapcsolata közül kiemelkedik az a mély barátság, mely Váci Mihályhoz fűzte évtizedekig. Együtt tanítottak a 40-es években egy Nyíregyháza melletti bokortanyán, sőt Réti Zoltán közreműködésével egy ideig Váci Mihály tanított is Csesztvén. Juhász Mária művészi rokonságukat is jelzi a következő sorokban: „Váci Mihály legutolsó versében, amelyet a Vietnamba tartó repülőgépen írt, az ember utáni természetről álmodik, amire az ember is áhítozik. Itt egy mélyről feltörő negációban ugyanannak a természeti idillnek, a természetesnek és szabadnak az óhajtása csendül föl, mint ami Réti Zoltán képein az állítás, a visszanyert harmónia formájában. A természettel értelmetlenül szembeszegülve az ember sohasem lehet boldog." Megmaradtak azok a 23