A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)
Tanulmányok - Losonci Miklós: Réti Zoltán színes üzenete
motívumokkal gazdálkodó teremtője, az itt fakadó muzsika szervezője, előadóművésze, dalárdák, kórusok létrehozója. Ez a tájból és dallamokból szűrődő lágy áramlás határozza meg festészetének moll jellegét, andante-piano hangzását, színeinek középregisztermélységét és meghittségét. A neszező környezet válik műveiben megnyugtató elégiákká. A zene iránti fogékonysága és cselekvő elkötelezettsége révén számtalan rajza, akvarelle, festménye ábrázol duókat, triókat, quartetteket, furulyázó, hegedülő, zongorázó, csellózó, éneklő gyerekeket, felnőtteket, a muzsika jelenét és holnapját a trombitások, dobosok, tangóharmonikások csoportjaiban. Örömre áthangolt figurákat láthatunk a zene és a festészet varázsának jóvoltából, s ezt Réti Zoltán nemcsak képben örökíti, hanem zenetanárként, igazgatóként, kórusvezetőként, festőként egy élet sokrétű szolgálatában aktívan kezdeményezte, kezdeményezi. A művészet és a közművelődés közegében. A zenei társulások kis emberi közösségeket építenek, együttérzést fennkölt barátságot is sugároznak, nemcsak zenét, nemcsak ritmust, nemcsak dallamokat. Jövőtéglák láthatók Réti vonalaiban, a muzsika lelket növelő békéje. Shakespeare tanácsolta: „Hallgasd a zenét". Szabó Lőrinc jelezte, hogy a szívünkben motozó liget-csalogány zsongását égbolt-csalogány méretűvé tágítja, melegíti a zene élő áramlása. Megváltoztatja, megszünteti a rossz indítványait, ezt érzékelteti Rembrandt „Saul és Dávid"-ja. Réti Zoltán összetett küldetése, hogy nemcsak a festészet elméletében, hanem a zeneteremtés gyakorlatában is részt vállal Nógrád-forrásokkal a nógrádi ember boldogításában. A szépség embert alakító energiájával. Ez az összhatás azért lendülhet mozgásba, mert Réti Zoltánban több képesség erjed, — sa műfajok nem keresztezik, hanem erősítik egymást tevékenységében, melynek egyik ága művészet, másik szála társadalmi tett. Egyszerre születnek az О nyomán képek és kórusok, nemcsak megörökíti a tájat, hanem csöndes együttérzésben megváltoztatja az embert. Voltak előzmények is, hiszen Benczúr Gyula hegedült, Szinnyei Merse Pál gordonkázott, Berényi Róbert házi kamaramuzsikálásban vett részt, s ez fontos epizódot jelentett életművükben. Réti Zoltán esetében ha a festészet főszereplése nyilvánvaló is, a zene több epizódnál. Műszavakkal közelítve ezen megvalósított álmának lényegét Marguarite Duras kisregényének címét idézem: Moderato cantabile. Réti Zoltán festményeinek ritmikai tempója is mérsékelt, így tárja fel és összegezi a harmónia teljességét, s minden rajza, akvarelle, olajfestménye, cantabile, szinte énekelve áramlik, szökken, a színek, formák, vonalak kottázzák a táj geológiai és évszakritmusát, — művészete: vizuális kantáta. Külön fejezet az a szolgálat, melyet zenekultúránk egyik nagy alakjának „föltámasztásában" végzett. Rózsavölgyi Márk a francia forradalom kirobbanásának esztendejében, 1789-ben született Balasssagyarmaton és a magyar szabadságharc nagy időpontjában hunyt el, 1848-ban. Könyvet is írt róla 1972-ben, meg is festette portréját. A minta Barabás Miklós kőrajza 1844-ből, — e pihenő arcot izzította fel markáns tekintetté Réti Zoltán, — hegedűt fogó, zenekész kezekkel. Míg Barabás Miklósnál kotta kerül a kezébe, addig Réti csak a zenenyitányra összpontosít. Ennyi a változat, csak ennyiben folytatja Barabás Miklós remek képi jellemzését Nógrád nagy zenefiáról. Petőfi a „vén muzsikusnak" szólítja meg Rózsavölgyi Márkot halálának napjaiban, Réti Zoltán érett férfikorában láttatja. A delelőjén. Életbúcsújának 125. évfordulóját Réti Zoltán könyve is emlékezetessé tette. Hosszan készült erre is, lelkiismeretesen. 1960-tól tanulmányozta éltművét, szintetizálta a helyi és országos levéltárak Vele kapcsolatos anyagát, számtalan reformkori folyóiratot tanulmányozott, s főleg zenéjét, operáját, társastáncait, csárdásait. Része van nemcsak az 1973-as Rózsavölgyi-ünnepségek zenei műsoraiban, hanem abban is, hogy a balassagyarmati zeneiskola, melynek akkor igazgatója volt, a jubileum alkalmából fölvette a Rózsavölgyi Márk nevet. Pázmányról ítélt így az irodalomtörténet: „Mindenkinek mindene' ' volt. Réti is. Festő, igazgató, író, szervező a nép egyetemes boldogításában. Szavakkal még inkább tettekkel, 22
