A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Á. Varga László: Vállalkozások a vasiparban (Heves vármegyei kisvállalkozások az öntőiparban az államosításig)

Egerben volt és vagy még ebben az évben, vagy a következőben ismét az USA-ba távozott/

40 Feleségét Mayer Máriát nem vitte magával Amerikába, hanem Egerben hagyta, aki itt is halt meg 1946. június 21-én, 69 éves korában.

(42) Az ifj. Stecz József leánytestvére Amália, Horváth Mihály vasöntőhöz ment feleségül.

(43) 1905-ben már biztosan Nyíregyházán laktak, ahol a férj az Irsay cégnél dolgozott. Horváth apja 1910. október 14-én halt meg Nyíregyházán, Selyem u. 60. szám alatti lakásában.

(44) Idős Stecz József — valószínűleg már özvegyen — követte a leányát és idősebb fiát Nyíregyházára, s dolgozott az Irsay-féle Vasöntödében, majd fia Egerbe való költözése után segített neki az ottani vállalkozás beindításában. A trianoni békeszerződés előtt Rozsnyón halt meg, s ott is lett eltemetve.

(45) 2.5. A vándorévek és a fészekrakás Az ifj. Stecz József inaséveit apjához és öccséhez hasonlóan Dernőn, az Andrássyak vasgyárában kezdte, majd szaktudását Németországban és Ausztriában fejlesztette, s Nagyváradon lett önálló.

(46) Katonaéveit az 1890-es évek elején töltötte, leszerelés után pedig vagy ismét visszament Dernőre, vagy már egyenesen a diósgyőri vasgyárban próbált szerencsét.

(47) Biztosan csak azt lehet tudni, hogy Miskolcon a Széchenyi út 85. szám alatt lakó Stecz József vasöntő és a szintén Miskolcon, a Szécsényi út 60. szám alatt élő, a Heves vármegyei Pusztakürtön született Szabó Ilona 1895. február 10-én az alsó miskolci római katolikus plébánián házasságot kötött. Tanújuk Venczel Jakab vasgyári géplakatos volt.

<48) Még ugyanezen évben Miskolcon megszületett első gyermekük, Ilona.

(49) Miskolci, illetve diósgyőri éveikről csak legfiatalabb leányuktól nyert információval rendelkezünk. Stecz Irén szerint apja a diósgyőri évekről úgy beszélt, hogy ott rendkívül sokat dolgozott és nagyon nehéz munkát kellett végeznie, ráadásul mostoha körülmények között. Stecz József ottlétük alatt el is tetvesedéit. Ha ez így igaz, akkor nem véletlen, hogy a Stecz család Diósgyőrben nem vert gyökeret, hanem máshol kereste a megélhetést. A család általunk ismert vándorlásának első állomása Erdély fővárosa Kolozsvár volt. 1897-ben már itt vannak. Ebben az időben Kolozsváron két 20 főnél több munkást foglalkoztató gépgyár is volt. Az egyik 24, a másik 59 alkalmazottal.

(50) Ezek valamelyikében dolgozhatott Stecz is. Itt született második leányuk Aranka 1897-ben.<

51) Két év múlva még mindig, vagy már megint Kolozsváron találjuk a családot, ugyanis Árpád nevű egyetlen fiuk 1899. június 30-án lett anyakönyvezve a városban.

(52) 1901. január 28-án megszületett harmadik leányuk — egyben negyedik gyermekük — Irén, de őt már nem Kolozsváron, hanem az ország egy másik településén, mégpedig a Heves vármegyei Átányban anyakönyvezték. Édesanyja lakhelyeként ugyancsak Átány, az édesapjáénak viszont Budapest lett feltüntetve.

(53) Vagyis Stecz ezúttal a család hátrahagyásával a fővárosban próbált szerencsét, ahol 1890-ben egy 20 főnél több munkást foglalkoztató vasöntvénygyár és nyolc ugyancsak 20 alkalmazottat meghaladó ércöntöde és ércműgyár termelt.

(54) Valószínűleg ezek egyikében állhatott alkalmazásban Stecz József. 1902 tavaszán ismét egy más tájon, a Nógrád vármegyei Szinóbányán találkozunk vele, ahol,,

Krämer János szinóbányai vasgyára" -ban

(55) 8 napot dolgozott és innen a gyár tulajdonosa szerint május 10. és 12. között azzal az ürüggyel távozott, hogy családját is odaköltözteti. Erre a célra munkahelyétől 35 korona előleget vett fel következő heti keresete terhére, de Szinóbányára már többé nem tért vissza, hanem Amerikában próbált szerencsét. Erről Stecz 1905. május 25-én a következőképpen nyilatkozott: „...ennek elöte három evei ezelöt dolgoztam az kramer úr vasöntödéjében czinóbányan mint vas öntő segéd nem az én hibámér kintelen voltam ot hagyni ot levő füzetesből nem birtam volna meg élni hatod magammal eszerint muszáj volt vándor botot venni a kezembe és kimenni amerikaba."

<56> 222