A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Losonci Miklós: Réti Zoltán színes üzenete

egy kápolna harangja rejtelmek magva hull földbe és utakra". Pontos a vers áramlása, mert Réti Zoltán művészete színes szertartás, az ember és a lét tiszta liturgiája. A KÖZÖNSÉG VISSZHANGJA Százezerek váltak csodálóivá, százezrek folytatják más közegben képei önmagukon túlszárnyaló energiáját. Itthon és a nagyvilágban, — Balassagyarmaton, Londonban, Salgótarjánban, Szécsényben, Magyarnándoron, Tokajban, Miskolcon, Kaposvárott, Pécsett, Pásztón, Kisterenyén, Diósjenőn, Nagyorosziban, Ersekvadkerten, Nőtincsen, Abonyban, Budapesten, Katowicében, Besztercebányán, Szófiában és Tokióban. Igaza van Pataki Lászlónak, amikor Réti Zoltán egyik gyarmati megnyitóján a következőt mondta: „Lehet kint bármekkora csatazaj, — az ember nem élhet sokáig izgalomban. Törjünk mi is harmóniára. ' ' E képek siettetik a termő folyamatot. Pogány Ö. Gábor szerint Réti azért talál mindig célba, mert gyökereitől indul el, forrásaihoz tér vissza, ez eredményezi megújulását mindig egy magasabb festői fennsíkon. Homo universálisnak nevezte a kritika, ugyanúgy illik Rá a homo morális jelző, aki mindig a lényegre törekszik kellemes festői előadásában. A drámát az átélés komolyságát önmagára korlátozza, nekünk az élmény színes örömét sugározza. Korill Ferenc igazságot mond, amikor arról beszélt Réti szécsényi közönségének, hogy az О esetében „értelmező szótár nélkül indulhat a csendes párbeszéd művész és az ember között, a közvetítők nem szavak, hanem maguk a képek". Képeinek erőtere egy nagy búcsú színhelye. Művészetében búcsúzik a kaszakalapáló, a lacikonyha, a sok kedves borjú, megannyi lovacska, — nemcsak Nagy László búcsúztatja e régi falu-Magyarországot, hanem Réti Zoltán is úgy, hogy e képeken mégis jövővé marasztalja külső-belső környezetüket, lelkületünk alkotórészeivé avatva e motívumokat. Közönsége mindenütt képes fölfogni ezt a közös képi anyanyelven írt vallomást, mert Réti Zoltán nem egyszerűen fölkészültsége alapján absztrahálja az adott és általa kiválasztott természeti valóságot, hanem közönsége vizuális gondolkodásának készenléti fokán. Azt a mértéket találja meg, mely még üzenet és egyúttal fejlesztő rendszer. Nem a néző kényelmét szolgálja ki, hanem serkenti fantáziáját, érzékennyé teszi erkölcsét, változtatja emberségét, miközben és elsősorban gyönyörködtet. Egy új hellenizmus jegyében művei olyan áramlást, körforgalmat kezdeményeznek, ahol a néző nem egyszerű befogadó többé, hanem a lét alakító tényezője. О nem a festészet új esztétikai győzelme, hanem a hatékony közművelődés. Annál is inkább, mert a társadalmi tudat az ilyen jellegű képi fogalmazást képes szabadon és örömmel fogadni egy alkotó társalgás szintjén. A Réti-kiállítások vendégkönyvei egyöntetűen dicsérik a műveket, lelki otthonuknak nevezik az alkotásokat és nyílt levelet intéztek a festőhöz a balassagyarmati Fáy András Szocialista Brigád tagjai. Ebből idézem a következő részt: „ Büszkék vagyunk arra is, hogy októberi műteremlátogatásunk kapcsán megismerhettük alkotásaidat, Téged, mint sokarcú embert.... Alkotásaid a nógrádi tájak szépségének, színeinek gazdagságát, az itt élő emberek arcvonásait és érzékvilágát tárják elénk. Festményeid gazdag színeiből visszaragyog ránk a nap és a hold". Szinte érezni a sorokból, — Réti Zoltán művészete megemeli és átmelegíti az emberek lelkét. Kinccsel gyarapítja életüket, megnevezi a lét örömeit és távlatait számukra. TESTVÉRMÚZSÁK Réti Zoltán küldetésének tartotta, hogy egyrészt összegyűjtse Nógrád képi és zenei forrásait, s egyben azt tolmácsolja, közvetítse szűkebb hazája minden polgárának. Az alkotás, a tanítás közegében. Csupán annyi a különbség, hogy О a képzőművészet helyi 21