A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Losonci Miklós: Réti Zoltán színes üzenete

dokumentumok, melyek összegzik a magyar tájak és száz és száz körben munkálkodó emberek életének színes üzeneteit. Örök jelek a fák és emberek, minden halad előre és egyre magasabbra művészetében. Jelképes, hogy Réti Zoltán a kántortanítói oklevelet kivéve valamennyi oklevelét levelező tagozaton szerezte, / a Képzőművészeti Főiskolát a rendes tagozaton kezdte/ általa lett teljes értékű ez az oktatási forma, mely a valóság távlatlehetőségét biztosította. О élt vele. Tradicionális festészet ez? Valóban az, de éppen minőségrendje révén nem ez a lényeg, hanem az egyszemélyes életmű megismételhetetlensége. Nógrád, — Európa egy kis völgye, melyet О a festészet új országává avatott, — „szellemi kerítések" nélkül, szabad, színes térséggé. Kínlódó, küzdő fái, megannyi XX. századi Laokoón, — művészetének kiapadhatatlan forrásvidéke Balassagyarmat környéke, a homéroszi eposzokhoz és a jövőhöz is vezeti képzeletét, melyet több cikk, tanulmány érzékelt. A Réti -kép nemcsak á valóság tükre, hanem iránytű a múlthoz és a holnaphoz is, — H. G. Wells regénycímét kölcsönözve, — színes „időgép' '. Állandósága a következetessége, — az, hogy nincs napja dallam és vonal nélkül, melyet teremt. Keres, talál, — gyűjt, ment, új világot épít, varázsol, az egészséges és tiszta örömet, — így képei Schiller—Beethoven örömódájának nógrádi elágazásai egy őket folytató szellemi időben, képpé avatott térben. Esztétikai értékteremtésének ez az erkölcsi gerince. Célja és tette. Eredménye. Magyarország nincs százezer négyzetkilométer, s a tízmilliós lélekszám is oly kevés, hogy elvész az India—Kína— Japán—USA méretben, — de Bartók, Csontvary, Ady külön ország, a magyar művészet XX. századi vonulata új szellemi földrész, melynek egyelőre nincs Kolombusza, aki sürgősen fölfedezné. Ilyen értelemben Nógrád is mindössze negyedmillió lakost számlál alig két és fél ezer négyzetkilométeren, — de Réti Zoltán számtalan képzőművészeti alkotásával, megannyi zenei tettével az európai magyar szellemiség щ tartománya, színes gyarapítása a hitnek, békének, reménynek, fölfedezett út előre. Igaz, О előnyben részesíti a látvány megörökítését, de ez egyben rejtett minősítése is. Különben ez a könnyedségbe és közvetlenségbe burkolt rejtettség törvénye, ezért helytálló Tóth Elemér megállapítása: „Képépítésének jellemzője, hogy a mű mindig egy lüktető hullámvonal köré épül". Festészetének ez az alig érzékelhető, mégis nyilvánvaló zenei forrása, mely ugyanúgy a szívében él, mint a kép. A kép, mely a muzsika segítségével még inkább azzá válik. Réti Zoltán ezért érzi „a táj lelkét", az emberek szívét képein, mert Neki is lelke van, — tehetségét, rajzi képességeit, a színrendet, a szerkesztés szigorát egy mélyebb és fákban, felhőkben, emberekben élő igazság törvényeinek szellemében alakítja. Mindez az О összetett műgondja. Krónikás és bölcselő, — mégis a morál a fő magatartási formája, ennek jegyében lendíti és véglegesíti festményekké képzeletének szárnyalását. Ahogy Bárányi Judit írja: „Megjelennek az emberek. A hollókői ünneplőbe öltözött asszonyok, az éjféli misére vonulók tarkaruhás tömege vagy a kétbodonyi temetés domboldalra kapaszkodó gyászolói. A hétköznapok mozzanatai: az ipolyszögi sóskázó öregasszony vagy a piaci kofa, az érsekvadkerti burgonyaválogató fiatalasszonyok". Ez az áramló színes nógrádi hétköznap válik Réti Zoltán közreműködésével a festészet megfellebbezhetetlen és mégis könnyed, természetes ünnepévé. A világ egyik új központjává. Különös, — О próféta tudott lenni a maga szűkebb hazájában. Szeretik az emberek. Kelényi István „Palócföld Anteuszának" nevezi Réti Zoltánt. Joggal. О az a festő, aki művészetében visszahódítja az „elveszett paradicsomot". Kicsit Milton és Madách, s még inkább a maga lelki ösvényén. Tóth Sándor versben is köszöntötte: ;,leng a fény a tájat tartja gömbje ekék forgolódnak termo végtelenbe... ... vastőkén meglódul 20