A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)
Tanulmányok - Losonci Miklós: Réti Zoltán színes üzenete
méltatja, aki körén kívül marad, azt megelőzi. A helyi kritika általában lelkes, örül minden újdonságnak, s az természetes, hogy a festő által fölkért megnyitó személyek, előszóírók az igazság szellemében szövetségesek. E kritikai szóródás, bármennyire fájó is sok esetben és pontatlan egyúttal, — a művészeti élet fejlettségére és szabadságára utal. Ami Réti Zoltán művészetének fogadtatását illeti, — az kedvező. A helyi sajtó folyamatos és következetes elismerését az országos lapok egy részének méltatása hitelesíti s az úgynevezett szigorú „újságírók" egyszerűen megfeledkeztek Rétiről, ami szintén üdvös. Tény, hogy kritikánk eléggé kényelmes, ezért igen sok érdemes alkotó visszhang nélkül fest, mintáz. Réti Zoltán nemcsak kitűnő festő, szerencsés alkat, mert szeretetre méltó egyénisége és kellemesen szép esztétikai rendszere révén más-más szellemi áramlatokat figyelő művészeti írók is értelmezik képeit, így munkásságának minden rétege, ha nem is föltárt a maga nemében, de méltó szavak érintették, melyek fontos hidakat, átereszeket építettek művei és a közönség között. Értő szavakkal jelzik Réti Zoltán kritikusai, méltatói, hogy О „sajátos egyénisége képzőművészetünknek". így igaz. Az is tény, amit Borbély László jegyez meg, hogy nemes hivatása szerint képei visszavezetik az embereket a térhez, csökkentik tudatukban a gépek rontó hatását. Új Rousseau Réti Zoltán, — festői szépségei ellenpontozzák az élet új ártalmait. Meghökkentés helyett megnyugtat, hiteles lírizmussal tárja föl számunkra a maradék szépséget, azzal gazdálkodjunk, azzal harmonizáljuk hétköznapjaink. Martyn Ferenc mutatott rá azon zenei-képi egységre, melynek Réti gazdája. Idézem: „Tájképein az ekehúzta íveket, a szántó ember alakját, lovak mozgását ugyanolyan mozdulattal festi fel a vászonra, mint mikor kórust vezényel". Csohány Kálmán hasonlót érzékel: „Zene és költészet találkozik Réti Zoltán festőművész kiállításán, az О népének, szűkebb pátriájának élete, érzelem- és gondolatvilága nyílik meg." Figyelemre méltó Kelényi István megállapítása is: „A palócföldi Eden /elveszített?/ — újra — megtalált/!/ visszfénye ragyog és önti el akvarelljeit." Kétségtelen, Réti Zoltán valamennyi műve csöndes föltámadás. Bennünk is azzá válik, hiszen felismerésekkel telített képi eszméket közvetít. Realizmusának tündéri jellege avatja Tamási rokonává, csak О még könnyebb a fogalmazásban, minden idegszálával elkerüli a drámát. Szerénysége szívóssággal párosul, ez „Londontól Japánig" terjedő térhódításának magyarázata, melyet Végvári Lajos érzékeltet katalógus-előszavában. A hegedű hangjait véli felfedezni művészetében nemcsak Martyn Ferenc, hanem Kovács Gyula is. Arányérzéke olyan ritmikus csönd, mely a maga érett halkságában nevezi meg a dolgokat és jelenségeket. így adja pontos képi koreográfiáját a tájnak, az időnek, érzelmeinek. Látvány, sors, hangulat feszültsége válik bennük nyugalommá, — a fölszántott föld drámája szemléletünkben már harmónia. Ilyen metamorfózist kelt a Réti-mű, vonulási iránya az élménytől a formáig, az alkotótól a nézőig érkezik. Igaz, a dombok, ruhák helyi viszonyokat fejeznek ki, — de Réti Zoltán festői átköltéseiben egyetemessé válnak, miközben a színes idő dokumentációi egyben. Ezer dolog, ezer történés. Tasnádi Attila helyesen ítéli Réti lokálpatriotizmusát elvi jellegűnek, — ezért értékrendje túlnő a nógrádi kereteken, univerzális. Alázata abban is megnyilvánul, hogy művei nem emelkednek ki a tájból, hű az alakzatokhoz, ez a szellemisége. Tóth Ervin szép megfigyelése, hogy Réti komoly gondot fordít a kezek ábrázolására, mely összefüggésben van a zenével, hiszen ott a kéz meghatározó, s О zenész is, — párhuzamosan a maga festői mivoltával. Míg azonban Jókai Mórnál a festőt fölváltotta az író, s Kisfaludy Károly is az irodalom javára szűntette meg festői tevékenységét, — Réti Zoltán munkásságában az írás, festés, muzsikálás állandó és együttes tevékenység. Mélyen emberközpontú akkor is, ha mellőzi a figurát, — az érzelmeket ilyenkor a föld és a felhők, fák ritmusára bízza. Semmi sem idegen Tőle, ami emberi. Szenvedélyes enciklopédista, művei lírai
