A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Losonci Miklós: Réti Zoltán színes üzenete

monológjai a Komjáthy-versek. Filozófiai elmélyülésükben megegyeznek. Réti Zoltán megmarad a maga körében, már Mózes-tanulmányai sem Michelangelo dübörgésével kezdik hódítását, sokkal inkább rezignált, színes csöndjével. Hasonlóan az 1988-ban véglegesült Komjáthy-értelmezések tisztelettel e különös költészet iránt, új tárnákat tárnak fel az О speciális rajzi, gondolati eszközeivel. A vonalak is ködszerűvé válnak Komjáthy intenciói alapján, így őrzi a vonal függetlenségét, soha nem válik szervilissé. A színrend még fegyelmezettebb a maga intellektuális egyszerűségében, mely egyneműség, — a vonalvezetés ökonómiája. Olyannyira takarékos Réti Zoltán választott festői, rajzi eszközeiben, mely Komjáthy Jenő költészetének magatartás törvénye a formaképzés aszkézisét, puritanizmusát tekintve. A díszítést Komjáthy filozofikus szárazsága nem tolerálja, ennek tiszteletéből és megértéséből adódóan Réti Zoltán csökkenti, mérsékli lapjain a vizuális ékítményeket. Mindez azt eredményezi, hogy e művek éppen azáltal erőteljesek, hogy szigorúan Komjáthy eszmerendszerében maradnak. Látomásos akvarellek ezek, Réti azért léphet erre a színösvényre, mert mindez saját alkata is, így volt felzárkózási lehetősége Komjáthy Világához. Ködszerű arcok jelennek meg, kék emberek, kék fák, repülő figurák egy tudatos visszafogottságban énlelkére fordított Komjáthy-partitúrában. Csöndesen szikráznak a színek, szikárrá válik a vonal vagy ellágyul a rajzolat annak tanúbizonyságául, hogy avatott szellem közreműködésével a költészet is gazdagodhat, ha átlép a képzőművészet közegébe. RÉTI ZOLTÁN HELYE A NÓGRÁDI MŰVÉSZETBEN Nógrád is olyan térsége az európai magyar hazának, melyet szintén megszentelt a gondolat. Minden szögletét föltámasztja képpé, verssé, muzsikává az emberi élet, a teremtő eszme. Bizonyos munkamegosztás tapasztalható az egyes tájegységek és művészeti ágazatok között, így a salgótarjáni térségre Czinke Ferenc, Lóránt János, Bobály Attila, Balázs János, Földi Péter, Mustó János grafikái, festményei, szobrai a meghatározóak. A Cserhát lankáit Iványi Ödön akvarellei pásztázzák végig, a szobrászat nagy öregje, id. Szabó István Benczúrfalván alkot, Balassagyarmat környékének látomásos alkotója Jánossy Ferenc, Farkas András és Réti Zoltán. Mindez egyúttal nemcsak tájelosztást jelent, hanem a különböző források művekké és művészi alapmagatartássá gyűjtését, így válik festészetté, szobrászattá XX. századi magyar vonulattá a nógrádi térségben a teljes hazai néprajz, a cigányfolklór elfelejtett szürrealizmusa, európai irányzatok, messze múltból türemkedő ázsiai hagyományok, új mitológiateremtés, merőben új tudatosság és krisztiánus nosztalgiák. Ebben a bozsgó gondolati, képi vulkanizmusban találja meg egyszemélyes vágyai és törvényei, látószöge és élményrendszere alapján a maga emberi, festői szerepét Réti Zoltán is. Meggyőző azon hitelessége, mely nem jön zavarba e pazar kavalkád láttán, hanem megfontolt szenvedéllyel és következetesen járja a maga útját. Az építészet, művészet, festészet és szobrászat külön, európai fontosságú rendszerei alakultak ki Nógrádban, — ez az országrész nemcsak földrajzi, hanem szellemi tájegység. Réti Zoltán jóvoltából is. Az itt pergő, teremtődő kulturális folyamat azon nemzedékének tagja О is, aki Rózsavölgyi, Madách, Mikszáth, Komjáthy Jenő örökségét akarja és tudja is folytatni tényleges rajzi, zenei tehetséggel, pallérozott festői és zenetörténeti tudással. Réti Zoltán Nógrád XX. századi Pliniusa, — éltető, műveket létrehozó, ügyet erjesztő szent polihisztor. RÉTI ZOLTÁN MŰVÉSZETÉNEK KRITIKAI FOGADTATÁSA A mai magyar képzőművészeti kritika megosztott. Az országos lépték sem egyöntetű. Az egyik rész, — s ez divat, szigorú, így véli megtalálni a maga világrangját. Nem is annyira az igazságra törekszik, mint erre a kreált szigorra, így e mérleg sokszor korbács. A bírálók másik része partikuláris eszmények szerint igazodik, a választott mezőnyt 18