A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Cs. Sebestyén Kálmán: Salgótarján város fejlődése 1958–1968

helyett a központi részen aszfaltréteggel borítják, s kilenc méteresre szélesítik. A munka első szakaszaként még 1958 nyarán rendezték a Fő tér (ma Tanácsköztársaság tér) környékét. Ekkor találkoztunk először a lakosság nagyobb elégedetlenségével, bár nem az építkezés ellen méltatlankodtak, hanem az ehhez kapcsolódó autóbusz- végállomás áthelyezése miatt. A Nógrádi Népújság megjegyzi: „Nem kívánunk visszatérni arra, hogy ezzel kapcsolatban milyen felháborító és jogos vélemény alakult ki az utazók között. Viszont az igazság az, hogy a huzavonáért, a kialakult áldatlan állapotért a felelősség döntő része a városi tanács egyes vezetőit illeti! Ennek oka elsősorban az, hogy a városi tanács egyes vezetői — ... — a kérdést nem a napi gyakorlati feladatok szemszögéből, hanem olyan városfejlesztési terv alapján kívánják megoldani, amely majd 10—20 év múlva teszi lehetővé autóbusz-végállomás teljes és végleges kialakítását..." (6) Végül is kompromiszszummal zárult le a „vita": az eredeti végállomás közelében jelölték ki ideiglenesen az újat. Az infrastruktúra e két jelentős eleme (vízellátás és közlekedés) mellett az általános rendezési terv elfogadása előtt még egy közérzetjavító intézkedés első lépéseit tették meg. A megyei tanács kereskedelmi osztálya felmérést készített 1958 második felében a város külső területeinek bolthálózatáról. „Vizsgálódásunk során megállapítottuk, hogy Salgótarjánban a Rokkant-telepen, a Béke-telepen, a Gizella tér környékén, Forgácson és egyéb új településeken a meglévő kereskedelmi hálózatunk nem biztosítja a lakosság zavartalan áruellátását. Ezek a boltegységek kicsik, korszerűtlenek és nem bírják a megnövekedett forgalmat. Ezért szükséges a kereskedelmi hálózatot a külső peremeken a lakosság létszámához, összetételéhez viszonyítva korszerűsíteni, nagyobbítani és új létesítményeket biztosítani..." (7) — összegzi tapasztalataikat az osztály vezetője. A vizsgálatok eredményeként a következő két-három évben megindult a telepeken az új boltok építése, vagy ahol lehetőség volt rá, a meglévők felújítása, bővítése. A tervmódosítás ideje alatt a lakásépítések tovább folytak, s 1960-ra a vásártéri szabad területek beépültek, sőt a megyei tanács épülete mögötti részen is megindultak a munkálatok. A helyi sajtó a későbbi elképzelésekről — szálloda, művelődési ház építése, a városközpont átalakításának terve — több cikkben számolt be. Megpróbálta felkészíteni a lakosságot a várható nehézségekre: „Tisztán kell látni azt — és ez, sajnos salgótarjáni jellegzetesség —, hogy új épületeket csupán régi épületek szanálásával lehet építeni... Érdekességként lehet megemlíteni, s ez is helybeli jelenség, hogy száz új lakás építéséhez 30 régi lakás elbontását kell elvégezni. Ez azt jelenti, hogy nagyobbrészt öt- és hétemeletes házakat építenek. Az előkészületek megfelelő ütemben folynak..." (8) Azonban az áttervezés során a szakemberek között újabb vita keletkezett. A városépítéssel foglalkozók egy csoportja szerint a vidéki városokban a házak magassága nem haladhatja meg az öt emeletet. A korábbi tervek is erre alapoztak a városközpont átépítésénél. A másik csoport funkcionális és gazdasági szempontból érvelt: ilyen magasságú beépítéssel a szűk központi részen a jelentős számú lakás mellett nem oldható meg az igényeket kielégítő közintézményi, kereskedelmi hálózat kialakítása és a közlekedésben is problémák keletkezhetnek, ugyanakkor a szanálás aránya megnövekedne. Elhangzott még az is, hogy ez meghatározó lenne a városszerkezet további fejlődésére, s megkötné a tervezők kezét. (9) Felmerült, hogy az átdolgozás során figyelembe kell venni a még csak készülő észak-magyarországi regionális iparfejlesztési és lakásépítési terv alapelveit. Ezenkívül gyakorlati problémaként gondot jelentett, hogy az eddigi beépítések nem egységes terv szerint készültek, mivel az elmúlt tíz évben az Építésügyi Minisztérium által megbízott, félévenként változó főépítész irányította a munkákat. Ezt csak fokozta, hogy a városi beruházások jogkörének jelentős részét a megyei tanács tervosztálya gyakorolta. A sok kérdőjelet, vitatott pontot áthidalva, egyszerűsített városrendezési tervet fogadtak el, mivel az 1955. évi városrendezési törvény értelmében ezt a városi tanácsülésnek kell jóváhagyni. Ugyanakkor ez támpontot is jelent a rövidebb távú tervezéshez. 1960. július 29-én tárgyalta és fogadta el 184