A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Cs. Sebestyén Kálmán: Salgótarján város fejlődése 1958–1968

a városi tanács rendes ülése az újabb módosításokat tartalmazó elképzelést, amelyet a 8/1960. T. sz. határozatba foglaltak. (10) A tervezők — Maróthy Győző vezetésével — a földrajzi adottságokat és az addigi városszerkezetet vették alapul. Mindezekre tekintettel négy beépítési övezetet határoztak meg: a peremterületeken telkes, családi házas, beljebb egy-két szintes zárt sorú, városias jellegű, majd három-öt szintes új,városi övezet, mely közvetlenül körülveszi a központot, ahol magasházas beépítést terveztek. Ezt a beosztást figyelembe vették, amikor azt vizsgálták meg, hogy milyen nagyságú területen élők ellátása, közlekedése, élettevékenysége szervezhető egy-egy központ köré. Az 1960. évi terv nyolc szomszédsági egységgel számolt, amelyeken a távlati lakószámot és a szükséges közellátási, közintézményi fejlesztéseket is meghatározták. Összességében kb. 38 ezer ember életterét próbálták felvázolni ebben a tervben 15—20 éves távlatban. Természetesen 1960-ban még nem állt rendelkezésre az átalakításhoz az összes anyagi fedezet. így lényegében csak kerettervet készítettek, amelyben a későbbi beruházások helyét jelölték meg, részletesebben csak a városközpontra dolgoztak ki terveket. Salgótarján földrajzi helyzetének korlátozó elemei sok akadályt jelentettek több szempontból, viszont a lakosság pihenésében, szabad idejének eltöltésében rendkívül előnyös lehetőségeket kínáltak. Az általános városrendezési tervben megpróbálták ezt kihasználni parkerdők létrehozására. Lényegében a várost nyugatról és keletről övező erdőket fafajtak kiválasztásával, sétautak, mesterséges tisztások kialakításával képzelték el pihenőhelyekké tenni, amelyekhez a lakótelepekről fasorok vezetnek. A belső területeken, a lakótelepeken, csak kisebb parkokat, facsoportokat, játszótereket terveztek. Távlati célként jelölték meg, hogy Salgótarján parkvárossá alakuljon. A városi tanácsülés a határozat részeként utasította a végrehajtó bizottságot, hogy az általános városrendezési tervhez kapcsolódva készíttesse el a helyi építési előírásokat tartalmazó tanácsrendeletet, tanulmánytervet a tömegközlekedés megszervezéséről és az energiaellátás távlati fejlesztéséről. Kezdeményezték, hogy a megyei tanács döntsön Salgótarján és Zagyvapálfalva államigazgatási egységéről. Ennek alapos indoka volt a két település közelsége, összeépülése. A lakosság is hasonlóan, főként az iparban dolgozott (Zagyvapálfalván a bányászat mellett jelentős üzem a síküveggyár és a bányagépgyár), így a két helység érdekazonossága mellett az ipari területek és a fejlesztési irányok gazdaságosabb meghatározása is célként jelentkezett. Nem okozott nagyobb gondot Zagyvapálfalva beillesztése az általános városrendezési tervbe, hisz 1958-ban ennek a községnek is elkészítették rendezési tervét. (11) Ezekre az elképzelésekre alapozták a második ötéves terv kidolgozását. Célul tűzték ki azt is, hogy minél jobban használják ki a helyi lehetőségeket. Főként a legnagyobb feladat, az építkezések gyorsítására terjedt ki a figyelem. „Ismeretes, hogy az építőiparban egyre erőteljesebb mozgalom bontakozik ki új, olcsó, tartós építőanyagok megalkotására, amelyek lehetővé teszik az építkezések termelékenységének növekedését, az előregyártást, a jobb gépesítést. Ilyen szempontból Nógrád megyének nagyon kedvező adottsága van. A Salgótarjáni Erőmű mellett több évtized során összehordott hatalmas salakhegy emelkedik, amelynek hasznosítására már eddig is történtek kezdeti kísérletek..." — írja a Nógrádi Népújság. Azonban az előregyártott salakblokkokat a szabvány szerint nem használhatták föl négyemeletesnél magasabb házak építésére. „Lerakták már Salgótarjánban olyan épületek alapjait is, amelyeket eredetileg előre gyártott salakblokkból kellett volna felhúzni, de az érthetetlen bürokrácia nyomán az építkezés hosszú időre megakadt, még végül hagyományos építőanyagból, téglából készült el az épület" — tudjuk meg a cikkből. (12) Szintén az erőműhöz kapcsolódik a másik kérdés, amely mint lehetőség felvetődött az ötéves terv előkészítése során. Jobban ki lehetne használni a kapacitást, hogyha a korlátozott áramtermelés és hőszolgáltatás mellett a távfűtés rendszerét hozzákapcsolnák. Elhangzott olyan javaslat is, hogy a városközpont új lakóházait és közintézményeit már eleve úgy kellene tervezni, hogy ebbe az 185