A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Salgótarján város fejlődése 1922–1958

tarjáni Kőszénbánya Rt.-пек, mind az Észak-magyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt.-пек neves építésze volt, Salgótarjánban (Baglyasalja) iskola, munkáslakóház, tisztviselő- és munkáskaszinó tervezése fűződik nevéhez. Salgótarjánban 1928-ban épült a transzformátortorony, Marschalkó Béla tervei szerint, Prokisch János kivitelezésében a rimai iskola ( 1929), temetőrendezés ( 1929), északi róm. kath. zárda és kápolna (1932), valamint templom (1935), Szontágh Pál tervei szerint az evangélikus kultúrház (1935). (23) Továbbra is a város megoldandó feladata volt a Fő utca és az Újtelep rendezése, a városon végigvonuló útszakasz kockakövekkel való burkolása. Természetesen állami költséggel 1927-ben kérelmezték a Zagyvapálfalvától a határig (13,6 km) terjedő útszakasz burkolását. A városi átkelési szakaszon (3,7 km) történő kockakővel való burkolás szintén szerepelt a tervben, de ennek feltétele a vízvezeték- és csatornahálózat építési munkálatainak a megkezdése volt. A víznyerés és csatornázás kérdése a város fejlődését alapul véve indokolt volt. A vezetékhálózatról történő vízellátás 1924-től napirenden szerepelt. Kezdetben a szükséges vizet a Polányi-forrásból biztosították, de csak a hivatalokba és néhány polgárházba vezették be. A város vízellátását 500 db 3—28 méter mélységű talajvízkút szolgáltatta, melyek közül csak néhány volt kifogástalan. Nem volt jobb helyzet a csatornázás terén sem, mert 1923-ban, amikor a hősök szobrát avatták, a jelenlévő Vass József népjóléti miniszter elrendelte a tervek elkészítését. Ennek során tervezték a Tarján-patak rendezését is. A Speyer-kölcsön felhasználásával kezdetben 50 családi ház építéséhez fogtak, de már 1925. október 23-án a képviselő-testület a Tarján-patak szabályozását kívánta ebből az összegből befejezni. Ennek során a laktanyától a Karancs utcáig beton- és kőtömbfalazással épült a Tarján-patak medre. (1989-ig használták!) Ezek a munkálatok tették lehetővé az új városrész kiépítését. A patakszabályozás sürgősségét egy természeti katasztrófa is alátámasztotta, mert 1926. május 25-én történt felhőszakadást követő árvíz (Salgó- és Pécskőpatakok) bebizonyította a csatornázás elvégzésének fontosságát. A vezetékes ivóvíz ügye megint akkor került napirendre, amikor a város a Népjóléti Minisztérium műszaki osztályának vezetésével kutatásokat kezdett Vadaskert-pusztán és Somoskőújfalu határában (Gedőc-p.). A szakvélemény 1928. július 25-én készült el, mely szerint napi 1200 m

3 ivóvíz áll rendelkezésre (az acélgyári lakosság igényét leszámítva, akik a Minyus-forrásból 1924 óta kapták az ivóvizet). E feltárt víz 12 000 fő számára volt elégséges, napi 100 litert számolva. Amennyiben a lakosság vállalja a vízvezeték kiépítésének költségét — a városnak erre nem volt pénze — megépítését elrendelték volna. A lakosság a terheket nem tudta átvállalni, így a város vezetése lemondott a vezeték kiépítéséről, mert elsőbbséget adott a Fő út melletti telkek csapadékvizének levezetésének, burkolt úttest víztelenítését szolgáló csatornahálózat kiépítésének. Ezért 1929-ben a Füleki, Fő és Vasút utca csatornázása folyt. 1931-ben rendezték a Pécskő-patak egy szakaszát, majd 1935-ben hozzákezdtek a vízvezeték megépítéséhez. Ezek gyorsításához az 1938-ban kitört tífuszjárvány is hozzájárult. A vízszükséglet azonban ekkor már 550 000 m

3-re nőtt a városban, ami szükségessé tette a mélyfúrásos kutatások beindítását. 1938-ban az üveggyárnál 300 méter mélységbe, a gőzfürdő és gimnázium mellett 330 méter mélységbe hatoltak le víz után. Vitális Sándor ezek ismeretében három megoldást javasolt: 1. Kisgedőc-pusztánál vízművet kell létesíteni, 10 km

2 vízgyűjtő területtel, 2. Salgó-patak völgyében 5,3 km

2 vízgyűjtővel rendelkező terület igénybevétele, vízmű megépítése a Polánykútnál, 3. Vásártéren kell vízművet létesíteni. A város 1939-ben kezdett hozzá a Polánykút és környéke feltárásához, 1940-ben az építkezések is megkezdődtek, 194L május 27-én elkészült a vezetékrendszer. (25) A város közlekedési rendszerének fejlődése is kiemelt feladat volt. Ezért tervezték, hogy teljes szélességében burkolják az utakat. Az úttest azonban az olcsóságra való törekvés miatt keskeny lett. 178