A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Salgótarján város fejlődése 1922–1958

A rendkívüli mostoha lakásviszonyok megszüntetése érdekében első lépésként 1922-ben állami támogatással 12 db kétszobás és 18 db egyszobás lakásból álló lakótelep építését engedélyezték, melynek során a lakások felét a szerveződő tisztviselői kar kapta volna. A rendkívüli szigorú gazdasági feltételek miatt az akció nem indult meg. (8) Az elhanyagolt város számára a városszabályozási terv azért is volt fontos, mert a településen belül négy „város" élt különböző ellátottsági fokon: a bányai, az acélgyári, az üveggyári és a vasöntödei. A négy vállalati város közé szorulva, szinte egyikhez sem tartozva feküdt maga a falu. (9) Központja az új vasútállomás (Salgótarján-Főtér) előtti tér, a piactér lett. A régi falumag, a római katolikus templom és a földesúri kúria környéke, mindinkább vesztett központi jellegéből, mert a város terjeszkedése a városháza és a „rimai' ' városrész felé és részben a régi vásártér környékén kialakított új telep felé irányult. A központtal ellentétes irányban a vasútvonalon túl, a völgy nyugati szélén a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. tisztviselő-, irányító- és lakótelepe húzódott. A bánya üzemeinek súlypontját — a közeli bányáinak kimerülése ismeretében — Kisterenye felé helyezték át intenzívebb bányászkodásr'a berendezkedve. A bányaigazgatóság, a tisztviselői kar továbbra is Salgótarjánban maradt, de a város építkezéseiben már olyan intenzitással, mint a múlt század vége már nem vett részt. A város déli szélén elterülő gyártelepek (üveggyár, vasöntöde) csupán kolóniaszerű munkáslakások létesítésére vállalkozott, ami nem emelte a városkép színvonalát. Délkelet felé a szénbányavállalat egy másik elkülönült telepe a Forgách-telep húzódott Kazár felé. (10) Ezek alapján talán érzékelhető az a sajátosság, hogy Salgótarjánt a szélein kezdték építeni az üzemek céljai szerint, s így természetesen tükrözte az üzemek igazgatóságának szembetűnően eltérő építési elveit, hagyományait, sőt szociális indíttatását. Építészetileg, az építőanyagok fajtája és ebből adódó építési mód is tükröződött az egyes telepeken. (Fa, kő, tégla, bádog, zsindely, cserép.) A két irányt adó pólus közül az északi (acélgyári) rendezett útjaival, a korszakban modernnek számító munkásházaival, szociális épületeivel szemben a déli (bányai, üveggyári) szürke, jellegtelen külvárosi képet mutatott. A bánya telepei — Újakna, Forgách, Károlyi — a város nyomornegyedének számított. (11) Az építési módot nézve a város épületei annak az elvnek a kényszerítő hatására épültek, hogy a bánya és az ipari üzemek létrejöttének hatására megnövekedett lakosság elhelyezését kellett biztosítani olyan áron is, hogy olcsó, egyszerű lakásokat építenek azzal a céllal, hogy a szén majdani elfogyása után a tömeg elhagyja majd a telepet. (12) A város vezetése és az építési bizottság a szabályozási terv elfogadása után állást foglalt az utcák és ipari körzetek, a közvágóhíd, a kórház, a sportpálya, a temető áthelyezéséről, közintézmények, középületek helyének kijelöléséről. Valamennyi elképzelés abból indult ki, hogy Salgótarján földrajzi fekvése nem teszi lehetővé azt az építési módot, hogy a meglévő várost sorsára hagyva mellette, egy minden szempontból átgondolt városrendezési terv alapján új, modern várost építsenek. Ezért a szabályozás alapja maga a régi város kerete volt, amit rekonstrukciós városfejlesztéssel — régi épületek lebontásával, újak emelésével — gondoltak megvalósítani. Anyagiak hiányában azonban a tervet csak szerény mértékben tudták realizálni az év folyamán, melyben döntő szerepet a pénz játszotta. (13) A város vagyonának jelentős részét képező ingatlanok a 20-as évek közepén ingyenadományként számolódtak fel. Olcsó telket adományoztak a városi életet reprezentáló állami, közigazgatási épületeknek. A kormányzati funkcióból adódó hivatalok a fiatal város rangját voltak hivatva növelni. (14) Üzletet remélve megmozdultak a város régi és újabb keletű földbirtokosai és parcellázni kezdték a művelés alá nem vonható, lakatlan területeiket: a Szilárdy család így 121 parcellát alakított ki, s a vásártér áthelyezése céljából szántóföldjét is átengedte. A régi vásártér az új város ún. „úri" negyedének kiépítését volt hivatva szolgálni. A vele rokonságban álló Luby család szintén az újtelepi részen 175