A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Salgótarján város fejlődése 1922–1958

пек egyesülésénél létrejött település egy Y alakú, javarészt E—D-i irányú fővölgyben hosszan terül el, mélyen behatolva a keresztvölgyekbe. (1) Salgótarján a XIX. század közepétől bekövetkezett gyors fejlődésében természetes dolognak fogható fel, hogy az a település polgárainak általában előnyére válik, de itt a meggazdagodás vágyával szemben, a község fejlesztése mindig háttérbe szorult. „Ide senki azzal a céllal nem telepedett le, hogy végleg itt maradjon: kihasználni a pillanat adta előnyöket s azután tovább menni ' ' — volt a város végzete. Nyilvánvaló tehát, hogy ilyen körülmények között a község anyagi, szellemi és építészeti fejlődése annak növekedésével nem állt arányban sohasem. Már magának a vasútvonalnak a szerencsétlen elhelyezése, hogy tudniillik a községet hosszában szeli ketté s a töltése révén a település két részének fejlődését vasúti átjárók hiányában hosszú ideig megbénította, is ezt mutatja. A szénbányászat nagyobb léptékű fejlődése, az ipari fellendülés jóvoltából Tarjánból, ennek ellenére az ígéret földje lett. A provinciális sajtó, jelzőkben bővelkedő tollforgatói már „igazi San Franciscónak", „magyar Birminghamnak" sőt „magyar Ruhr-vidék"nek titulálták lelkesültségükben. Úgy vélték, hogy a „gyorsan" fejlődő település szerepvállalása a magyar ipar térképén beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A hegyekétől körülvett keskeny völgyben központi város- ill. falurészről igazán nem beszélhetünk. A természeti táj kínai falként zárta el a községet a külvilágtól, s terjeszkedni is csak minden rendszer nélkül a völgyelésben tudott, s a mocsaras völgyfeneket elkerülve domboldalakra volt kénytelen húzódni. A szegényes házcsoportok tekintet nélkül az utak vonalvezetésére, a patakok kanyargó irányváltoztatásaira minden rendszer és szabály nélkül épültek egymás hátára. A korábbi idilli kép a századfordulóra megszürkült, megváltozott: „... A városhoz vezető úton megismerkedhetik az utas a salgótarjáni illatos porral, piszkos bérkocsikkal, elhanyagolt kövezettel... Általában feltűnő és visszatetsző az a mérhetetlen szenny, ami az utcákon és a köztereken van... Itt semmi nyoma annak, mintha egészségügyi törvény és szabályrendelet is volna... Csatornázásról, vízvezetékről, befásításról, általában rendszerről és rendről szó sem lehet. A levegőnél csak a víz roszszabb... Seprést a tisztességes szél végzi, mely a főúton kis kupacokba rakott szemetet szét fújja... A vásártér tele van ocsmány, bűzhödt hulladékkal, tulajdonképpen nem piac, hanem trágyatemető, hol naponta számtalan állat és ember szemetel, évente kétszer takarítanak... Az utak oly szűkek, hogy két kocsi csak a legnagyobb üggyel-bajjal térhet ki..." (2) Ez a jellemzés még vagy három évtizedig ráillett a városra. Amikor a „Trianon" révén Salgótarján elvesztette természetes életközegét az ipar, a kereskedelem, a piac szempontjából, újra kellett alakítani vonzáskörzetét. Ebben ismét a szerencse segített a településnek. Az ország életében ugyanis a városok súlya, szerepe, jelentősége megnőtt, ezért a nagyközségekből rendezett tanácsú városokat alakítottak 1920 után. Közéjük került Salgótarján is, mint határvárossá lett település. (3) 2. A városiasodás útján 1922—1944 Míg városaink hosszú történeti folyamatnak köszönhetik kialakulásukat, Salgótarján ebben is kivétel volt. Nem járta be a születés fájdalmas, keserves útját, hanem készen kapva a rangot, sajátos módon készült a szerepvállalásra. (4) A város vezetői átlépve a fejlődés buktatóin, a megmérettetés kínjain, első lépésként a nem létező város építészetiszabályozási tervét készítették el, melynek pályázati győztese Vargha László a korszak ismert építésze-városrendezője volt. (5) A győztes elképzeléseit soha nem valósították meg egészen, csupán alapja lett a későbbi korok építészeti terveinek. A fiatal város rétegvonalas térképét, minden későbbi terv alapját egy 1923-ban kapott megbízás alapján Csengeri Árpád készítette el. (6) A völgyekben elágazó, szétszórtan fekvő városhoz ebben az időben 23 puszta és telep tartozott. (7) 174