A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Salgótarján város fejlődése 1922–1958

XVI. KÖTET A NOGRAD MEGYEI MUZEUMOK EVKÖNYVE 1990 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE A városépítés történeti áttekintése 1922—1968 I. Szvircsek Ferenc Salgótarján város fejlődése 1922—1958 A történelem benne él az emberekben. Amikor ezt mondjuk, ilyenkor nemcsak azokra a salgótarjániakra gondolunk, akik a múltat átélve hordozzák magukban, hanem azokra is, akikbe tudatosan vagy ösztönösen beépítették szokásokkal, gesztusokkal, értékmintákkal. Az ember és környezete szüntelen átalakulásának folyamata a szemlélőnek olykor lassúnak, alig észrevehetőnek tűnik, máskor ellenkező előjellel gyors üteműnek, fokozott intenzitásúnak élhető meg. A gyors átalakulás három alkalommal volt tetten érhető a város lakosai számára. Az egyik a múlt század utolsó negyedében, a következő a várossá válás utáni évtizedekben, míg a harmadik az elmúlt alig több mint három évtizedben. A nagy átalakulások között minőségi a különbség. A városiasodási folyamatot a kapitalizálódó nagyipar a község és a birtokosok hatékony támogatásával indította meg és „... valami nyomasztó ipari determináltság, valami salakok közé szorított levegő nélküli hangulatlanság" jellemezte a települést. Salgótarján bányászfaluból nőtt ki, gyorsan és rendszertelenül növekedve, amit a helyben található nyersanyagok kitermelésére és feldolgozására létrejött üzemek és lakótelepeinek halmaza telekspekulációkkal és érdek-összefonódásokkal alakítgatott. Ezen az állapoton próbált valamit változtatni a város vezetése 1922 után. A mai átalakulás már más tartalmú. A mai várost az új térformálásban az ipari determináltság még fogva tartja, de alapvető szerepet az emberi igények játsszák. Jelen itt van előttünk, benne élünk s ritkán gondolunk arra, s talán pontosan nem is tudjuk már, hogy mit őrizzünk meg az utánunk következő nemzedékek számára. Mert szinte nincs is már ami képes felidézni a múltat s képes ébren tartani a történelmi emlékezetet. A múltat a városi környezet elemei képesek elénk varázsolni, de a környezet elemeinek—jellegzetes épületeinek—megőrzésére már a nagy átépítések időszakában nem gondoltunk. E tanulmány megírásában elsősorban levéltári források, dokumentumok, korabeli fényképek, újságtudósítások, polgármesteri visszaemlékezés segítségével tudjuk csak kalauzolni az olvasót, hogy szembesítsük és ezáltal minősítsük a régmúltat, a közelmúltat és a mát, a régi és az új Salgótarjánt. /. A város természeti környezete A nógrádi medence keleti öblében emelkedő 729 méter magas Karancs-hegy hármas kupolája alatt fekvő salgótarjáni medencében hazánk egyik jelentős bányászati, ipari, kereskedelmi és kulturális központja jött létre. Salgótarján földrajzi fekvése, a közeli Salgó-hegy szubalpi klímája, valamint tájképi szépsége révén adódó kitűnő természeti, és az idegenforgalomban rejlő adottságait — melyek jótékonyan befolyásolhatták volna egyoldalú gazdasági helyzetét — nem tudta kihasználni. A természeti adottságok mégis feledtetni tudták építészeti sivárságát. A Tarján-patak és a Salgó-patak forráscsermelyei173