A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Horváth István: Beata Solitudo = Boldog magány

közelhozta Dornyai Bélához. Különböző mélységű emberi kapcsolatok voltak ezek, amelyek azonban az idő múltával megszakadtak. (37) III. Epilógus = a nyugdíjasévek A polgármester, aki a várossá válástól 21 éven át vezette a települést, 1943 nyarán nyugdíjazását kérte és 1944. január 1-től — 58 éves korában — meg is kapta kérésének teljesítését. (Utóda dr. Rátky Béla kinevezett polgármester lett 1944. február 16-tól.) A nyugdíjaséveket nem kedvelt városában kezdte, hanem a Zirc melletti Bodajkra költöztek feleségével. János testvére miatt is, aki a Kaposvár melletti Szentgáloskéren élt, költözött az ugyancsak hegyes-völgyes Dunántúlra. A felesége itt Bodajkon halt meg és Zircen temették el. 1945 után nyugdíját megvonták. Pécsre költözött, az evangélikus egyház által működtetett és fenntartott Baldauf szeretetotthonba. 1955-ben újra megnősült, salgótarjáni hölgyet — korábban Básthy Lászlónét, nála 10 évvel fiatalabb Szálai Gizellát — vette feleségül. Nyugdíja nem lévén kitanulta a redőnyjavítást, amelyet közmegelégedésre végzett el. Egyben és ezzel egy időben az evangélikus egyház adóbeszedője is volt. 1967-ben még egyszer meglátogatta Salgótarjánt. Ekkor búcsúzott el a várostól. Nagyon szeretett volna találkozni a város akkori vezetőivel, de erre nem teremtettek lehetőséget. 1971. szeptember 24-én — 86 éves korában — hunyt el Pécsett és Zircen temették el tlső felesége mellé. (38) Az utókor most sem volt hálás. Tevékenységét, munkásságának eredményeit nem ismerték el. Sőt a város történetét feldolgozó tanulmány a város életére, fejlesztésére \onatkozó fejezetében „egyértelműen negatív figuraként" minősítette dr. Förster Kálnánt. Az általa felsorolt tulajdonságai rettentő hatásúak, hiszen: látványos, de tartalmatlm szervezőnek nevezte, ráadásul hatalmaskodó, öntelt, harácsoló, bosszúálló, rossz öiuralmú személyiségjegyekkel illette. (39) Az életrajzi áttekintés nem tudott teljeskörűen minden fellelhető forrást feldolgozni. A meglevő dokumentumok, korabeli írások, megnyilatkozások, levéltári adatok jelenleg mm tartják elfogadhatónak ezt a felfogást. Ezekre építve igaztalannak minősítem ezt a ktpet. Hogy milyen ember, vezető is volt Förster Kálmán, azt a korlátozottan hozzáférhető forrásanyag alapján is pontosan el lehetett végezni. így állíthatom, remélhetőleg bizonyítcttam is a fenti kép ellenkezőjét. Hosszú élete során gyakran volt magányos. Szerette a csendet, a természetet. De kételkedem, hogy a sors által rárótt magányossága valóban boldog volt. Talán az olvasó is egyetért a kutató-íróval, az általa leírt tanulsággal: a fekete-fehérbe Urzító történetírás ugyan nem dobandó ki teljességgel, de jó lenne, ha — önmagunk, saját anberképünk megtalálása ezt szükségessé is teszi — történelmi elődeinkről alkotott rajz lem az ideához, hanem a valóságos emberképhez közelítene. JEGYZETEK 1. Felvidék. Felföld. Az előbbit a XIX. sz.-tól földrajzi, táji fogalomként használja a köznyelv és a történeti szakirodalom is. Az utóbbit—az Alföld — ellenpólusaként használták a XV. sz.-tól. E tájon élő „kisebb vidékek szűkebb körében" elterjedt névként többek között a cipszerek is megjelölődtek. (42. p.) Kosa László—Fülep Antal: A magyar táji-történeti tagolódása. Akadémiai, 1978. 94—98. p. 2. Förster Kálmán: Visszaemlékezéseim életem történetére. St. múzeum, adattár. 933.69. sz. 6. p. 3. Németh G. Béla: Az „úri középosztály" történetének egy dokumentuma. In. Herczeg Ferenc emlékezései. Szépirodalmi, 1985. 24. p. 167