A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Kovács Anna: Utazás kísértetek, komédiások, különcök között

Az öreg Gaillard apó mókás öltözete /sárgás frakk, bő pepitanadrág, taplószínü kalap, virágcsokor a gomblyukban/ egészen összhangban volt vidor természetével, egészen addig, míg a szép kacér Párizs darabokra szaggatta testén, tarka, csillogó ruháját, és felöltözött nyakig nehéz páncélba; a párizsi elszegényedő táncmester, kiből végül katona lesz, sorsa ez. Sramko bácsi is átöltözött, jelmezt váltott mikor lánykérőbe indult, felvette legszebb fekete rokkját, kiváltképpen ez egyszer mellényt is húzott, sárga vastag bajusz szép kacskaringósra lőn idomítva, megkente rózsaolajjal, az aranyláncot nyakába akasztotta, fejére tette a széles tiroli kalapot. — „Úgy nézett ki mint a schöne Dóvidl." Stofi fiskális meg egyenesen a maszkírozás nagymesterének mutatkozik az „őszülés-visszafelé" trükkjével: a hatvanhoz jár közel, s még olyan helyrelegény most is, feketének látszik a haja, pedig hát harmadéve még fehér volt. Az elbeszélésekben egy-egy csoport jellegzetességének bemutatásához is felhasználja Mikszáth az öltözet, a jelmez felidéző, tipizáló erejét. Amikor bál volt a vármegyében, ahol „egy fekete atilla megakadt, mindenütt került bele egy gavallér", amikor a nibelungok gárdáját szervezték „minden ócska atillába jutott egy ember. És ilyen ócska atilla nagyon sok volt." Sramko bácsi szegényes ügyvédi irodájába „ hébe-hóba egy-egy jó ködmön is vetődött", a többiek, a szegény emberek pedig reménykednek a lutriban, s a „boglyas báránybőr-sapka alatt csak áldásos szó terem a lutri feltalálója számára... A báránybőr-sapka nem okoskodik tovább." Az elbeszélésekből úgy látjuk, hogy az öltözetek, a jelmezek sokszor erőteljesebbeknek, valóságosabbaknak tűnnek, mint a bennük lévő /árny/ alakok, kiüresedett, tartalmatlan, súlytalan szerepet játszanak e mikszáthi hősök. Nem kecsegteti komolyabb szereppel, nem kínál az önmegvalósításhoz és társadalmi szerepvállaláshoz tényleges lehetőséget ez a vármegyei színpad feltörekvő fiainak sem. Egyedüli játékteret, elérhető pályát tán még a közigazgatás kínál föl, ahová szerencsésen becsöppenve, az atyafiak által beajánlva, benyomva érkezhetnek meg. Ám a hivatalban aztán minden ambíciójuk — ha volt netán — elveszik, játékkedvük elhamvad. Tipikusan ezt a sorsot példázzák a Bátyus zsidó című elbeszélés szereplői, Béla, Kálmán és Ferenc, kiknél „nincs külömb három esküdt nagy Magyarországon, mint a mi hőseink". Ok hárman napjaikat tényleges, hasznos tevékenység helyett semmittevéssel és pótcselekvéssel töltik el, tökéletesen hasonulva, igazodva az idősebb generáció magatartásmintájához. Ehhez az évek alatt rájuk csontosodó, öregedő, utánzó szerephez természetesen a régi, jó tradicionális kellékek is adottak. Béla nyakában az italos bütykös, kezében a szivar. Kálmán ajkai között örökösen hosszú szárú pipa lóg, és zsebében mindig ott a kártya. Nemtörődömségre, kívülállásra, cinizmusra hajló alkata miatt szinte ő az egyedüli a vármegyei társaságban, aki megkérdőjelezi, vagy legalábbis ironikusan szemléli a körülötte általános értékként elfogadott — egy korszerűtlen életeszményben gyökerező — úri magatartást. Amikor barátja, Ferenc emlékezteti, hogy hát ők ugye „nemesemberek" és középkori lovagok módjára meg kell őrizniük a szállásukon tartózkodó leány becsületét, Kálmán inkább csak juxból, tréfából áll rá, hogy meggyőzzék; s „vastag naivságnak" minősíti a lányka jóhiszeműségét. Ferencnek nem pipa vagy szivar a szenvedélye, neki „gyanúsabb szokása van, azon nevezetes tulajdonság, hogy akkor fekszik le, mikor a többiek kelnek, s akkor kel, mikor a többiek feküsznek". Ez a különcködő magatartás egy álmodozóbb, érzékenyebb lélekre utal, s ez teszi őt alkalmassá arra, hogy Mikszáth az elbeszélésben vele játszassa el a romantikus szerelmes nem túl dicső szerepét, aki elnyeri a színésznővé változott kolduslány kezét. Ehhez azonban Bécsbe kell utaznia, ahol „az inasok nagyban megbámulták a fekete, apró emberkét, aki egészen szalontalanul, valami ázsiai jelmezben, hegyesorrú csizmákban, csizmába gyűrt nadrágban s olyan kabátban jelent meg, melynek a varrott helyei gondosan be vannak fedve zsinórral, mintha bizony a kis gnóm azt akarná elhitetni 144