A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Kovács Anna: Utazás kísértetek, komédiások, különcök között

az emberekkel, hogy az ő kabátja egy darabból van csinálva. No, itt ugyan nem akad olyan bolondokra!" Egyébként az idő nem sok változást hozott a másik két ifjú életében, kik vágyaikat, törekvéseiket szépen lehetőségeikhez szabták. Kálmánból ugyan szolgabíró lett, s megházasodik, de lényegében annyit változott élete, hogy megtörtént vele a csúfság, felesége leszoktatta a dohányzásról, és új szerepének megfelelően cilinderbe bújtatta. Béla nyakában meg csak a bütykösök száma szaporodott meg kettőre /egy a pálinkának, egy a bornak/. S hogy hová jutnak, mit érnek el, mivé válnak a többiek, a Mikszáth által megidézett árnyalakok, kísértetek, a megjelenített szerepjátszók, rossz komédiások? Mikszáth legtöbb szereplőjének megvan a maga célja, amit el akar érni, valami, ami után mindig vágyakozik, amiről ábrándozik. Altalános szenvedélynek tartható — és szinte mindenki hódol is neki — az ital; a kabai asszony mondása: „Hátha innánk?" szállóigévé vált e tájon, városban, faluban egyaránt. Icig szomszéd ivója minden reggel megtelik, és „kiméri kinek-kinek a maga kívánságát, ugyanazonegy óriási palackból. ' ' A valóságtól való menekülés biztos jele, a valós életnek hátat fordító magatartás kifejeződése ez az általános italozás. Valójában mindenki szeretne meggazdagodni, legalább annyira, mint Sramko bácsi, kinek a „pénz volt örök ábrándja". Megpróbálta ő a pénzszerzés több lehetséges útját, módját is. Akart már lenni szolgabíró, tiszti ügyész, ülnök, de „tehetsége", ereje, csak arra elegendő, hogy a követválasztáson a legmagasabbra emelje a képviselőt. Gondolkodott jó partiról, szenvedélyesen kereste a potyát, akart lenni börzespekuláns, de ehhez végképp nem értett, így „Lett hát belőle egyszerű lutrirakó. ' ' A mindenáron való meggazdagodás vágya annyira elvakította, hogy nem veszi észre az Egérdy lányok tréfája milyen könnyen vezeti bele a házasság csapdájába. S azután már nem marad más, „hadd álmodozhassék még... a kétszázezer forintról". Sramko bácsi álmodozó lett s úgy került távol a valóságtól, Fodros Mártont pedig egyenesen bolondá, azaz Mikszáth szerint élőhalottá tette lutrirakó szenvedélye: „... minden áldott hetivásár ott találta a lutrisboltban, de mindig haszontalanul, minden héten odaveszett három-négy forintja, s minden héten fokozódott nyervagya, hasonlítván a veremhez, mely annál nagyobb, minél többet vesznek el belőle. Minél többször hiúsul meg , annál nagyobbra gyarapodott reménye...'' A meggazdagodás reális útját nem találják, ezért a szerencsében hisznek, vagy féltve őrzött kincsként valami nagy ábrándot dédelgetnek Mikszáth hősei. Egyik kedvelt alakjának Stofi fiskálisnak ábrándja az ötezer forintos, zsíros pör volt, ami igen hamar szertefoszlott. „Most már Stofi bácsi mehet, ahová Sramko ügyvéd indult, a pokol ambitusába. Bezzeg, ha odamenne", tudom, hogy magával vinné az öreg zsidót is, hogy belökhesse az ámbitusról, egyenesen az ördögök ebédlőjébe. Azok talán majd kipréselhetnék belőle az ötezer forintot." Mikszáth egyik kedvelt, különös hőse, a rossz tulajdonságokkal bőven jellemezhető Stofi úr, látszatra tulajdonképpen hétköznapi ember, akin eluralkodott egy rögeszme, valójában azonban bolond: „... negyedik kerekének imitt-amott megpattogzott a ráfja". — Ami a Bátyus zsidó lánya című írásban még csak ilyen keringő rágalom, az egy későbbiben, amelyben a fogházban Mikszáthtal együtt meglátogatható Stofi, valósággá válik. „Vele vannak öszszekuszált, zűrzavaros, kaotikus eszméi, ez a hadsereg, melyeket ő szül, s mégis ellene fordul, tépi, marcangolja kebelét, mely egy egész külön világ, amelyik nem forog a nap körül, mert mindig örökös éjszakának van fordulva... Mit keresnék én magok közt, mikor idebent sokkal becsületesebb emberek közt vagyok, mintha ott kinn volnék. ' ' Valójában minden különc magatartás mélyén ott van ez az indító, ösztönző mozzanat, menekülés a valóságtól, a kiválás, kiszakadás kísérlete, ami persze legtöbbször kisszerű, képtelen formában tud csak megnyilvánulni, felszínre törni. Mády Károlynak is megvan a maga kisszerű pokoljárása. Nagy szónoknak tartja 145