A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Kerényi Ferenc: Huszonöt év a Madách-kultusz történetéből

kezdte meg Leblancné Kelemen Mária a Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárban с kiadvány munkáit./ Hogy még ez sem valósult meg, annak sajátos, véletlenszerű okai is voltak. Mint említettük, 1973-ra, a költő 150. születésnapjára elkészült és megjelent a kézirat hasonmás kiadása. A jubileumi, Bálint Endre rajzaival illusztrált díszkiadás szöveggondozására mégsem Horváth Károly kapott megbízást, a fakszimile sajtó alá rendezője, aki közreadhatott volna egy mai, korszerű, Tragédia-szöveget és előkészíthette volna a kritikai kiadást, hanem — teljesen váratlanul — a textológusnak bizony műkedvelő Szabó József, aki a szövegtan minden elfogadott és nemzetközileg is alkalmazott elvével szemben, kilenc helyen önkényesen visszaállította Arany Madách által köszönettel elfogadott javításait az eredeti változatra. Ezáltal kevert textus jött létre, amely vétett az „ultima manus" /a költő életében látott, általa jóváhagyott utolsó szövegváltozat/ elve és gyakorlata ellen, de nem volt következetes az 1860. március 26-i állapothoz, a fogalmazványhoz való visszatérésben sem. /Az előbbi kiadás elképzelhető lett volna, bár a kézirat hasonmásának birtokában nem feltétele egy kritikai kiadásnak./ A helyzetet rontotta a Szabó József és Pásztor Emil között, az Arany-javításokról kirobbant vita, amelyben egy kettős etikai érték ment veszendőbe: Arany tisztelete a tehetség iránt, Madách főhajtása a költői mesterség tudása előtt. Szabó József korrigált jó néhány szövegromlást, de—nem lévén szakember—korántsem valamennyit. A Szépirodalmi Könyvkiadó birtokában így 1973 után két változat állott rendelkezésre, a korábbi, fokozatosan romló szöveg és a Szabó-féle kevert textus — s váltakozva nyomta őket újra! A helyzet, a kritikai kiadás előkészítése helyett, egyre romlott. Ezért fordultunk 1987-ben a Magyar Tudományos Akadémia textológiai bizottságához, kérve a klasszikus mű további szövegromlásának és -keveredésének megelőzését. Ekkor kaptuk Horváth Károllyal a megbízást, hogy a Szépirodalmi Kiadó részére készítsünk egy szöveggondozott, korszerűsített helyesírású, de Madách eredeti ritmikáját helyreállító, a toll- és sajtóhibákat kiszűrő, a szövegromlás eseteit helyesbítő új kiadást a két főműről, a Tragédiáról és a Mózesről. Mindehhez közöljük a két alkotásra vonatkozó levelezést és a líra feléjük mutató, előzménynek tekinthető hányadát. Lehetőségünk nyílott arra is, hogy a szokásos, a szöveget kísérő-magyarázó jegyzeteken kívül szövegkritikaiak is készüljenek, amelyek feltüntetik a fogalmazvány 1860. március 26-i állapotát, a nyomdába adott kéziraton ehhez képest, Madách vagy Arany által végrehajtott javításokat, az 1861. évi első és az 1863. évi második, „tetemesen javított", egyben Madách életében utolsó kiadás vonatkozó helyeit. A kötet 1989 decemberében, Madách Imre válogatott müvei címen megjelent. /Egy ilyen, a kritikai kiadást előkészítő, azt megjelenéséig pótló, szöveggondozott kiadás nem Madách kapcsán jelent meg először; már 1977ben sor került hasonló közreadására, Ady Endre verseiből./ Mindazonáltal, a kötet szakszerű elemzése és tudományos tapasztalatainak levonása után, az 1990-es évek elején megvalósulhat Az ember tragédiájának kritikai kiadása. Leblancné Kelemen Mária és Andor Csaba jelenleg készülő munkája, egy Madách-kéziratkatalógus pedig azt bizonyítja, hogy az életmű teljes kritikai kiadása várathat magára, de sohasem kerülhet le a kutatás feladatlistájáról. Megmaradt, sőt hajtóerőnek bizonyult a színpad hatása. Igaz, Major Tamás 1964. évi rendezésében inkább az utánérzések domináltak, Peter Brook budapesti vendégszereplését követően /ez volt a „bőrruhás Tragédia"/, és végeredményben nem járt tartós sikerrel az az átdolgozási hullám sem, amely — Keresztury Dezső, Hubay Miklós, Gyárfás Miklós tollán — az 1960-as években sorra-rendre megpróbálkozott játszható darabbá varázsolni a Tragédián kívüli drámai életmű egészét. E ponton külön kell szólnunk a Mózes Keresztury-féle átdolgozásáról. Bemutatására előbb a veszprémi Petőfi Színház vállalkozott /1966. március 4./; a Nemzeti Színház premierje 1967. november 2-án volt. Tizenöt éven belül megérte a 400. előadást /1982. április 20./. Ma már világosan megállapítható, hogy 130